La Maréda (Győr)

Kamilla Sopronnémetiben készített riportot pár hete a Belfruct Kft. tulajdonosával. Elkísértem, majd visszafelé jövet megálltunk ebédelni és sétálni Győrben. Két éve már jártunk a La Marédában, akkor vegyes tapasztalatokat szereztünk (a korrekt, de nem különösebben izgalmas főételek helyett leginkább a vacak tiramisura, meg a gyönyörű, régi beltér hangulatát romboló túlburjánzó díszítőelemekre emlékszem; valamint arra a specialitásra, hogy a La Marédában a napi ajánlatot az étlapról a táblára kiírt tételek jelentik).

Szépen sütött a nap, a kellemes teraszon foglaltunk helyet. Azonnal érkezett a pincér az étlapokkal. A választék teljesen megújult, egyedül a fura nevű "farsumagru" (szicíliai marhatekercs) tűnt ismerősnek 2008 tavaszáról. A levesem érkezésekor már a tálalásból sejteni lehetett, a konyha is jelentősen változott, előnyére. A kecskesajtos hagymavelouté vargányás krutonnal megnyerő látványt nyújtott a gondosan pirított kenyérkockákból és vargányadarabkákból tapasztott, csírákkal ékesített hengerrel, és ami jóval fontosabb, nagyon finom is volt. A selymes lé kellően intenzív, de nem mindent elsöprő kecskesajt ízét érdekesen ellenpontozta a vargánya.
Kamilla nem kért levest, némi éhezés és a levesem megkóstolása után megérkezett a hala: harcsa roston sütve, kapros-túrós csuszafelfújttal és lecsópürével. Ez a fogás - mint sejthető volt - átértelmezett harcsapaprikásnak bizonyult, kiváló halból elkészítve. A felfújt is jól sikerült, míg a lecsó nem püréként, hanem könnyű, darabos kivitelben jelent meg a tányéron. A hely specialitásaként külön műfajként duettek is szerepelnek az étlapon, egy ilyet választottam (vargányás sertésragu és rozé szűzpecsenye a la Don Carlos). A köretet kíméletesen megpirított, ress zöldségek (cukorborsó, zöldbab, hagyma, bébirépa, szárzeller, brokkoli, kaliforniai paprika) és pár kézműves burgonyachips alkották. Ritkán érzem azt, hogy a többféle hús ad valami pluszt egy fogásnak, de ez a kompozíció kedvemre való volt, a szaftos-vargányás raguval és a tökéletesen elkészített szűzzel. Az adagok is megfelelőnek bizonyultak, nem estünk le a székről a főételek elfogyasztása után, viszont éhesek se maradtunk.
Kamilla jóllakott a harcsával, én viszont kíváncsi voltam a desszertekre is. Némi hezitálás után (megkockáztassak-e egy tiramisut?) a csokivariációk nevű tételt választottam. A hosszú tányéron négy formában jelent meg a csokoládé: pohárka mousse, fagylalt, tömény brownie-szerűség, az utóbbi tetején pedig tömény csokigolyó. A mousse nagyon jól sikerült, a csokis tészta is ízlett, a ragacsos golyócska kevésbé, a fagylalt pedig nem volt különösebben érdekes. Imádom a csokoládét mindenféle formában és textúrában, de egy ilyen csupacsoki desszertben érdemes lenne más ízt is megmutatni.
Némi üdítővel és egy espressóval kiegészített ebédünk blokkján 7500 Ft szerepelt. Ez a fogyasztott ételek minőségét, mennyiségét és a hibátlan felszolgálást mérlegelve méltányos összeg. A La Maréda felzárkózott a legjobb nempesti éttermekhez. Az ebéd végén belestem a nagyterembe, átrendezték az asztalokat és csökkentették a cikornyák mennyiségét. A napi ajánlaton még lehetne töprengeni...

Konyha: 7 (kiváló)
Árszint: 3 (középkategória)
Ár/érték: 2.3 (simán lehetne drágább is)
www.lamareda.hu