Halvacsora az Olimpiában

Gasztronómiai élményeimet mindig hosszabb emésztés után szoktam megírni. A másik olvasata a dolognak az, hogy rettentő lusta vagyok, így mire végre megírom, nagyrészt már elfelejtem az élményeket. Ezen a késő januári estén viszont kivételesen jegyzeteltem is.


Takács Lajos séf

Az Olimpiában keddenként van halnap, vagyis akkor érkezik friss hal Triesztből. Egy ilyen halvacsorára estem be január 26-án, egy kiállításról jövet. Szerencsére volt egy pici szabad asztal, összesen tizenöten voltunk vendégek aznap este. Az idősebbek közé tartoztam, a többi asztalnál általában szimpatikus fiatal párok ültek.
A konyha üdvözleteként falatnyi csőkagyló érkezett kagylózselével. Jól esett, de különösebben mély benyomást nem tett rám. Elfogyasztottam mellé egy szeletkét a fantasztikusan finom, ropogós héjú mazsolás kenyérből.
Makrélamiso következett ecetes pácolt gombával. A hal ízes volt, de szálkás, a gomba jól passzolt hozzá, és megint nem tudtam ellenállni a kenyérnek.
A Szent Jakab kagyló (fésűkagyló) az egyik kedvencem a tenger áldásai közül. Mellette narancsos-szezámmagos galambsaláta volt és minőségi balzsamecet. A kagylót ideálisan készítették el, szinte csak átmelegítették. Pillanatok alatt eltüntettem a kompozíciót, mellé boldogan kortyoltam némi Orsolya-féle Abrakadabrát.
A halleves kagylóval és bok choy betéttel nem hasonlított a várakozásaimra (bouillabaisse). A világos színű, teljesen átlátszó, de koncentrált halízű lében kevéske kagyló és több bok choy úszkált. Valószínűleg Édesanyám halászleve ellenében nem választanám ezt a fogást, de határozottan tetszett az íze.
A leves után olyan hal került elém, amivel korábban - sajnos - nem találkoztam. Az ördöghal rendkívül finom állat, talán az első tengeri hal, amit az édesvízi kedvenceimmel (kősüllő, harcsa, menyhal) szemben is preferálnék halsütéskor. A vacsora után megkerestem a neten. Elég ronda, nagyrészt fejből álló jószág, vagyis feltehetőleg nem olcsó játék ebből készíteni egy vasárnapi ebédet, de talán szerzek majd egyszer otthonra is, amikor egyre gurmébb barátaim kártyázni jönnek. A tökéletesen elkészített, ruganyos húsú és szálkátlan ördöghal mellett csodálatos sáfrányos cukkini és vajmártás volt a körítés. Egy számomra ismeretlen pincészet (Válibor) remek kéknyelűjét kóstoltatta meg mellé Csongrádi Csaba.
Talán sejthető, innen csak lefelé vezethetett a vacsora íve. A horoggal fogott branzino és a mellé adott spenót is finom volt, de az előző fogáshoz mérhető élményt nem okoztak. Az utolsó tengeri fogás (polip mogyoróburgonyával, mángolddal) pedig nem volt kedvemre való. A nyers gombatönk állagára emlékeztető polip íztelen volt, a krumpli meg teljesen sótlan. Nagyon elkélt volna a tányérra valami intenzív ízű mártás, mert az étel így semleges volt és száraz. Ez a tányér talán példa volt arra, hogy nem mindig érdemes az alapanyag eredeti ízét a vendég elé tárni.
A desszert a konyha újabb remeklésének bizonyult. A körtés pite finom, karamellizált körtéje sós linzertésztán foglalt helyet, a kettő összhatását karamellkrém egészítette ki. Ebbe nehéz lett volna belekötni, bár az édes/sós kombináció nem kedvencem.
Egy ilyen halvacsorát nem lehet olcsónak nevezni, 13000 Ft körüli összeget fizettem, de az élményt minden olyan ínyencnek érdemes kipróbálni, aki nem ódzkodik az előre pontosan nem tudható tengeri halaktól és herkentyűktől. Takács Lajos technikailag annyira tökéletesen készít el mindent, hogy az már szinte unalmas. Aminek ropognia kell, az ropog, ami meg puhán finom, az puha; mindent ideális mértékben sütnek vagy párolnak meg a konyhán. A fogások között nyilván akad néhány esetleges vagy gyengébben sikerült kombináció, de bárcsak ennyi lenne a probléma az összes többi magyar étteremben is.

www.alparutca.hu

4 megjegyzés:

  1. És meddig tartott mindez? Én túl hosszúnak tartottam azt a közel 4 órát, mire a desszertet is befejezhettük.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a vacsorát nem éreztem unalmasan hosszúnak, pedig egyedül voltam. Maximum 3 óra hosszú lehetett, tempósan érkeztek a tányérok. Egyszer viszont egy nem halas vacsorán én is lassúnak találtam a tempót az Olimpiában, pedig akkor öten voltunk és kellemesen beszélgettünk közben.

    VálaszTörlés
  3. Az én halvacsorás élményem nem volt ilyen pozitív. Udvarias jelmezbe öltöztetett, de bratyizós kiszolgálás. Az ételek között akadt kiemelkedően finom pl. lazac bok-choj párosítás, de alapvetően inkább feledhetőek voltak. Sőt a polip brassói és a belül fagyott, kívül langyos, de gasztropuccos vajhal (panko morzsa, balzsamecet, wannabe üvegtányér) egyértelmű mélypont volt. Totál csalódás! 4-en fizettünk 70.000,-Ft-ot! 13000,-/fő a kaja és 2!! üveg borért. Szóval az ellenségemnek sem ajánlanám.

    VálaszTörlés
  4. Hát, nem írom oda a beszámolók alá, de természetesen az egyszeri alkalomra vonatkoznak. Máskor máshogy sikerülhet bármi, sajnos a legjobb helyeken is.
    Kiszolgálás: Csongrádi Csabának van egy sajátos stílusa. Van, akinek nagyon bejön, van, akinek nagyon nem...
    Láttad, a polipot én se szerettem és akadt nem átütő fogás más is. Soha sehol nem ettem még olyan sort, amiben minden elem ütött volna, de ez nem zavar különösebben.
    Mit ittatok? Elég soknak tűnik a borokra eső rész (hozzá kell tennem, a fenti beszámolóban említett kétszer féldeci bort ajándékba kaptam).
    Én egy másik este hagytam ott 70 rugót 2 üveg borral, de az nem halas vacsora volt és hatan voltunk. Pechemre a fizetés után derült ki, a meghívott barátaim nem különösebben értékelik a jó borokat.

    VálaszTörlés