Szepsy borvacsora az Abszintban

Tavaly az egyik legnagyobb gasztronómiai élményem az Abszint (séf: Szabó Viktor) Heimann borvacsorája volt. A legjobb borsort pedig a Maligán (séf: Litauszki Zsolt) márciusi Szepsy borvacsoráján ittuk Kamillával és Judittal (az ételsor is fantasztikus volt, csak Zsolt picit "túletetett" minket, persze, aktív közreműködésünkkel). Kézenfekvőnek tűnt, hogy a Szepsy vacsora (január 18, 12900 Ft) az Abszintban kivételes élmény lesz. Reményeink nem igazolódtak teljesen...


Forrás: www.szepsy.hu

Golgotagyümölccsel pácolt vöröstonhal citromfűnyárson - Édes Szamorodni 2006
Kacsamáj polentával, birsmártással - Furmint 2007
Tigrisrák pisztáciapesztóval, mangóval - Furmint Urbán 2008
Licsi sorbet
Nyúlgerinc gesztenyés gnocchival - Hárslevelű Király 2007
Roquefort mostarda-val - 6 puttonyos Aszú 2003
Kávé

Az elég brutális időjárás miatt késve érkeztem, már az első (t)étel végén járt az éttermet 2 asztal híján megtöltő, szimpatikus fejekből álló vendégsereg. És nem láttam Szepsy Istvánt. Leültem a galérián Kamilla és Balázs mellé, majd megtudtam, a birtokot Szepsy úr betegsége miatt a fia képviseli. Nem szép tőlem, de máris csalódott voltam, hiszen egy ilyen vacsora egyik fő vonzereje a borász jelenléte. Szepsy István varázslatos egyénisége döntő tényező volt abban, hogy nem a várbéli 21-ben pár nappal későbbre meghirdetett Heimann borsort és modern disznótoros lakomát választottuk!
Ifjabb Szepsy István derekasan helytállt, de látszott, nincs még elegendő gyakorlata az ínyencek szóval tartása terén. Nagyjából bemutatta a birtokot és röviden ismertette a borokat, de ezen nem ment túl. Az étterem új séfje szintén nem volt közlékeny, gyakorlatilag csak a fogások neveit mondta el, így semmit nem tudtunk meg arról, melyik íz miért került az egyes tányérokra a borok kíséretében. Talán nehéz lett volna indokolni egyes kombinációkat, legalábbis ilyen érzésem támadt a vacsora végeztével.
A bevezető hideg tonhal például nagyon finom és technikailag hibátlan volt, viszont nem éreztem, hogy passzolna hozzá az édes szamorodni (vagy fordítva). Ahhoz inkább a következő, kacsamájas-birses, falatnyi kompozíció illett volna. Ami szintén tökéletes volt a maga nemében, de nem feltétlen a birtokfurmint után kiáltott...
A tengeriherkentyűs étel is jól sikerült, az Urbán furmint pedig az egyik csúcs a maga műfajában. Az ízek harmóniája viszont nem volt meggyőző a pisztáciaágyra fektetett, visszafogott zamatú rák és a markáns furmint között. A licsi sorbet nekem kimaradt a fájós torkom miatt. Kamilláék szerint kellemes átvezető volt az est legjobb étel-bor kombinációjához. A nyuszi az izgalmas gesztenyés gnocchival szép és méltó társa volt a Király dűlőből származó, szenzációsan gazdag beltartalmú hárslevelűnek. Az adagot azért - legalább itt - megnyomhatták volna kicsit a konyhán, a pár deka hús és a gnocchi alig tartott ki a néhány korty bor végéig.
A befejező párosból csak az aszú hagyott bennem mély nyomot, a körömnyi kéksajtból némi édesen ellenpontozó krémmel/mártással/habbal kreált mikrodesszerteket a Csalogány 26-ban se szoktam kedvelni.
A vacsora véget ért, a kenyérfogyasztás ellenére majdnem éhes maradtam. Kamilla mentett meg, mivel korábban a fele nyúlgerincét nekem adta a szorbetért cserébe. Bánatomra a visszakóstolás elmaradt, pedig a hárslevelűt vagy az aszút szívesen megforgattam volna újra a számban, kávé helyett.
Minden étel kifogástalanul volt elkészítve, a felszolgálásba se lehetett belekötni, így nehezemre esik kimondani, hogy a fentieknél jóval többet vártam. Hiányérzetem volt a párosítások átgondoltságán kívül az adagok terén is. Egy ilyen vacsorán nyilván nem a bezabálás a cél, de illendő lenne legalább a "főételből" többet adni, hiszen érkezhetnek éhes, nagydarab vendégek is. Mint például én. Akik innának még pár korty bort ráadásnak, 13 ezerért...
A menü megküldését (mail) köszönöm Burger Beátának!