Erdélyben

Néhány napot üzleti ügyben Székelyföldön töltöttünk. Az általános szegénységgel való szembesülés nyomasztónak bizonyult: nálunk gyerekkoromban voltak ilyenek az állapotok.
A gasztronómia területén nem sok jóval találkoztunk. A kevés jó egyike a székelyudvarhelyi Park Club pincére, Csilla volt. Kedvessége jócskán emelte a közepes ételek élvezeti értékét és feledtette a borzalmas borokat...
Kipróbáltunk néhány cukrászdát is, sajnos. Udvarhelyen pl. a város központjában van egy Alexander nevű intézmény. A sütemények többségének a látványa is riasztó, szemlátomást kizárólag több hétig szavatos ipari anyagokból készülnek. Volt egy biztatóbb kinézetű, kerek áfonyás tortácska, a tetején joghurtosnak tűnő krémmel. Bevállaltunk ketten egyet. Először - a nálam finnyásabb - Kamilla kóstolta meg. Kérdeztem: milyen? A válasz ennyi volt, elhúzott száj kíséretében: tragikus. Igaza volt.
Hazafelé azért találtam ehető sütit is, Tordán. Itt egy kávézóban összeszedtem a bátorságom és kértem a forró csoki mellé egy rétegzett valamit. Az édességén kívül semmi íze nem volt, de legalább frissen készült.
Végül találtunk színvonalas éttermet, már hazafelé tartva. A La Sosta kis toszkán szigetként terpeszkedik a Nagyváradról Aradra vezető borzalmas főút mellett. A pénzzel bőven eleresztett tulajdonos feltehetőleg olasz lehet, az ételek friss és rendes alapanyagokból készülnek, a kemencés pizza abszolút olasz szintű és iható román bort (!) is kínálnak. A desszertnek választott tiramisu picit necces volt, de ennyi bőven belefért az egyetlen igazán jó erdélyi [:)] ebédünkbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése