Amarillisz

Régóta próbálkozom amarillisz-virágoztatással, változó sikerrel. Az elsőt Hapcitól kaptam, szép halványrózsaszín volt és még kétszer sikerült újravirágoztatnom. Aztán egyszer csak elpusztult. Sima vörös amarilliszeket Budaörsön Apu nevelget, nekem a sárgászöld a kedvencem, de tavaly ősszel beszereztem egy piros-fehér csíkosat is. Legalábbis azt állította róla az árus. Mert nem virágzik az istenadta, sajnos a hagymán a zacskóban nem látszott, hogy megtámadta valami gomba. Mindenesetre kihajtott és ép lombja van, talán nyáron majd magához tér.
A sárgászöld hagyma óriási volt és gyönyörű, két virágszárat fejlesztett, összesen hét, ám hófehér virággal. Amikor vettem, azt tanácsolta az eladó, hogy csak akkor ültessem el, amikor megjelenik a virágrügy. Elég sokat vártam, miután kibukkant a csúcsa, de sehogy se akart tovább fejlődni, mire végre elültettem. Nagyon szép lett!
Nyáron az erkélyre kerülnek és sok vizet és tápanyagot kapnak, hogy erőteljesen fejlődjenek. Augusztus-szeptembertől kell majd visszahúzódtatni és ha leszáradt a lombjuk, kiszedni a cserépből a hagymákat. Papírzacskóban, viszonylag hűvös helyen várnak majd, amíg rájuk nézek újra, hogy csinálnak-e valamit.
A kaktuszféléket és pozsgásokat is általában a „túlgondozással” szoktam meggyilkolni, amikor túl hamar meglocsolom őket. Ezt a hibát az amarillisszel sem szabad elkövetni! Csak maradjon szárazon és csupaszon, amíg meg nem indul a virágrügy.