Maja

Maja négy éves, szőke és legalább fél tonna. Kedves, kíváncsi leányzó söröslóba oltva: tömzsi, nagyfejű és hatalmasak a patái. Ez annyiban előnyös, hogy nem törik el azonnal az ember lábujja, ha rálép - én is megúsztam a három taposást egyetlen véraláfutással.
Mindkettőnknek ez volt az első kétnapos lovastúrája, természetesen én izgultam jobban. Már másfél éve lovagolok, de csak egyszer hetente, plusz néhány szórványos különóra. Hogy bírom majd ki a fél napot nyeregben? És nem is volt olyan sok, nagyon élveztem az egész utat. Különösen Maja kíváncsisága és öröme tetszett, ahogy a fülét forgatta és mindent alaposan megnézett, néha meg is szagolt. Egy építkezés mellett hagyott betongyűrű keltette fel az érdeklődését, hátha talál benne egy kis abrakot…
Rákoscsaba Újtelepről, a Fecske Lovas Egyesülettől indultunk el kilencen, szitáló esőben és marha hidegben, persze a szél is fújt. Veresegyházra mentünk egy kerepesi megállóval, úgyhogy körülbelül 2-2 órát lovagoltunk egyszerre. Az éjszakai esőtől sok sár volt mindenfelé, még ott is csúszkáltak a lovak, ahol nem látszott veszélyesnek az út. Mondanom sem kell, Maja a csúszkálást is élvezte! Néha a meredekebb lejtőkön megállt kicsit és alaposan a lába elé nézett, meg gyanúsnak találta az utakat keresztező vízlevezető rácsokat is, de nem ijedt meg, kis hezitálás után átlépett rajtuk.
Egy ilyen fiatal és érdeklődő lovon ülni azzal járt persze, hogy az állandó nézelődéstől egyrészt folyton kígyózott alattam, másrészt gyakran megbotlott. Szerencsére sikerült elég lazán ülnöm, úgyhogy tudtam követni a mozgását és a fenekem sem fájdult meg. Csak a vállam egy kicsit, mert azt a busa fejét kellett tartani és megtámasztani, amikor botlott.