Hisztéria és álmok

Pár hete Tápiószelén akadt dolgom. A rettenetesen lassú 31-es úton odafelé jókora kerttel és kerti tóval övezett, Toszkánát idéző épületet pillantottam meg Tápiószecső magdolnatelepi végén. Megálltam, visszatolattam és kiderült, hogy ez egy cukrászda, a neve Hisztéria. Szeretem támogatni a nagyot álmodó vállalkozókat és kedvem támadt egy süti-cappuccino kombóra, betértem.

Forrás: www.geocaching.hu

Nyilván vitatható, mennyire illik a tájba a fura nevű cukrászda-kávézó grandiózus épülete, de ez másodlagos kérdés a pult tartalmához képest. A Hisztériában hagyományos küllemű torták és habos sütemények egyáltalán megtalálhatók, vonzóan (gyanúsan?) alacsony áron. Némi töprengés után a mousse-ok közül kértem egy körtés-sajtos példányt.
A kedves olvasók sejthetik, hogy borzalmasan magasak az igényeim sütemények terén, de azért még nem felejtettem el, hogy a Böszörményi úti Rigó Jancsiban szocializálódtam gyerekkoromban... tehát 400 Ft körüli áron nincsenek asztrális elvárásaim.
A Hisztéria körtés sajttortája a szerény várakozásokat - és a budapesti középkategóriás cukrászdák átlagát - is jócskán alulmúlta: a túlzó édességen kívül mást nem sikerült detektálni benne, se körte, se sajt. A krém állaga taszítóan ragacsos-feltapadós volt, nem bírtam megenni. Nincs felszolgálás, így a maradékot visszavittem a pulthoz, a hölgyek nem kérdeztek semmit, fizettem.
Ha a porcukrászat jelenleg ennyire képes, az megnyugtató - az igazi cukrászoknak és cukrászdáknak nincs sok félnivalójuk...
Nagy tanulsága nincs a történetnek, csak a szokásos kérdés merült fel bennem: ha valaki tízmilliókat áldoz az álmára (feltételezem, jó cukrászdáról álmodik), az infrastruktúra kiépítésén túl miért nem áldoz pénzt legalább egyetlen cukrászra (vagy tanácsadóra), aki természetes anyagokból képes süteményeket készíteni.

Utóirat: talán van remény - tegnap láttam a Hisztéria faszbukoldalán, hogy cukrászt keresnek.
Jövő ilyenkor megyek legközelebb Tápiószelére, majd beszámolok az eredményről, ha lesz...