Aranyszarvas (Budapest)

A '90-es évek végén sokat jártunk a patinás tabáni vadétterembe, az üzemeltető kedves teniszpartnerem volt. Ott tartottuk Édesapámék 50 éves házassági évfordulóját is, 1999 októberében. A konyha akkor jó volt, aztán lassan leromlott. Látogatásaink gyérültek, az utolsó alkalommal már alig bírtam megenni a főételemet. Régi barátom kb. három éve feladta az Aranyszarvast, az új befektető pedig némi falbontás után sallangmentes bisztróstílusban újrabútorozta a belteret. A szakácsok is kicserélődtek a modernizált magyaros konyha jegyében, a vadételek dominanciája megszűnt. Az étterem viszont vélhetően továbbra sem volt sikeres gazdaságilag, így tavaly ősszel változott a konyhai stáb, a Csalogány 26-ból Mogyorósi Gábor érkezett konyhafőnöknek.
Névnapom megünneplésére idén az Aranyszarvast választottuk.


Forrás: www.port.hu

A belépéskor kellemes meglepetést okoz, hogy az előző korszakból ismert pincér-sommelier, Nickelsz Gábor fogad minket. Átnézzük a rövid, 8 főételt tartalmazó étlapot. A kevés ételt jó érzékkel, sok "műfajból" válogatta össze a séf. Szimpatikus ötlet, hogy a köretek rendelhetők nagyobb adagban, vegetariánus főételként is. Gondot okoz viszont, hogy leves csak egy van, a nem túl ígéretesen hangzó retekleves. Kamillát leszámítva levesesek vagyunk, a legnagyobb levesfan édesapám. Ő enyhén szólva nem túl kísérletező alkat, ezért rákérdez, van-e a konyhán netán más leves is. Mikor kiderül, hogy nincs, bánatosan néz maga elé, szinte el van rontva a vacsorája. No mindegy, felállni már nem fogunk, így aztán kiválasztjuk a főételeket és köreteiket, valamint kérünk fél litert Franz Weninger Sopron nevű küvéjéből.
Remek házikenyér és vaj érkezik étvágygerjesztőnek, aztán jönnek a reteklevesek. A nem túl izgalmas ízű, enyhén rózsaszín lében jó minőségű retekből vágott vékony szeletkék úszkálnak. Atyám relatíve elégedett a dologgal, én valami érdekesebben reménykedtem...
A főételek teljesítik a séf híre alapján támadt várakozásomat. Minden húsféle (mangalica, bárány, kacsa, ponty) kiválóan van elkészítve, mellettük némi ress zöldség, a köreteket (specli, sóskás rizottó, tökfőzelék) külön, kis csuprokban kapjuk. Atyám már szerencsére elégedett, a paprikás mangalicájához jól passzol az általa még sose hallott nevű specli. Édesanyám konfitált kacsacombját is jól egészíti ki a rizottó. A rizottón azért lehet fogást találni, az ideális krémességből némileg elcsúszott a ragacsosság irányába, de ezt csak az veszi észre, aki már evett ilyet párszor jó helyeken. Kamillának tetszik a ponty és a modern, könnyű tökfőzelék. Apró szépséghiba, hogy a halban szép számmal maradtak szálkák. Ebben az árkategóriában (főételek 2500-3000 Ft, köret nélkül) ezt meg lehetne oldani a konyhán. Az adagok nem hatalmasak, de elégségesek (meghaladják a séf előző munkahelyén megszokott, "elegánsnak" nevezhető porciókat), a húsok mellé adott jus-k/mártások élvezetesek, a tálalás csinos.
Néhány desszertet kóstolunk még. Kamilla sült joghurtja kellemes, az általam - néhány kiegészítő alkatrész lehagyásával - összekombinált citromtorta és fehércsokoládéhab szintén jók, bár mély nyomokat nem hagynak. Minden édességnek javára lehet írni az intenzív édesítés elhagyását, tán az elnevezéseken lehetne még csiszolni, a fehércsokis desszert belseje például szilárd, vagyis nem hab.
A fogyasztásunk egy pohár fehérborral, két ásványvízzel és egy kávéval közel jár 24000 forinthoz. Ez nem kevés, de végre igazán jókat ettünk az Aranyszarvasban, amire legalább 10 éve nem volt példa. Vagyis visszatérünk még, remélhetőleg addig a levesfronton legalább 100 százalékos választékbővülés következik be...

Konyha: 7 (kiváló)
Árszint: 3.5 (középkategória)
Ár/érték: 2 (minőséggel arányos árak)
www.aranyszarvas.hu