Horváth Vendéglő - új törzsvendégre várva

Régen gyakran megfordultunk a Krisztina körúti Horváthban. A konyha soha nem volt kiugróan jó, de megbízható minőségben lehetett klasszikusokat fogyasztani, laktató adagban, értékarányos áron. A konyha és a régi vágású kényelem művészeket is vonzott, számos színész törzshelyeként fungált a vendéglő. Aztán a csilivili Déryné megnyitásával nagyjából egy időben a Horváth valahogy kikerült a látóterünkből. Nem azért, mert a Dérynébe jártunk rengeteget, egyszerűen sok jó, modernebb felfogású hely nyílt a városban. Kicsit aggódtam is, de úgy tűnik, a Horváth megtalálja a maga közönségét, miként a pár méterrel odébb található Csészényi Kávézó is túlélte a mondén rokonintézmény kihívását.

A legkreatívabb ebédmenük fogyasztása közepette is megkívánjuk időnként a tradicionális ízeket és az egy tányér étellel való konszolidált jóllakást. Erre igen alkalmasnak tűnik a hely, az étlapon sajátos módon nem kis és normál adagok vannak beárazva, hanem normál és ún. Horváth-adagok, az utóbbiak nyilván hatalmasak.
Az étterem szemlátomást a divatirányzatokkal szemben igyekszik meghatározni magát, a szórólapjuk jelmondata valami olyasmi, hogy náluk "nem csak a szem lakik jól". A jelmondathoz hosszabb fejtegetés társul a belsőépítészeti megoldásokra koncentráló divatéttermek és a törzsvendégekre alapozó saját üzleti filozófiájuk közötti kibékíthetetlen ellentétről, meg a konyhán felhasznált tökéletes minőségű alapanyagokról. Talán kevesebb ilyen szöveg több lenne, mindenesetre nem taszít a dolog, közismerten nem vagyok feltétlen híve a hangyafasznyi adagokra építő csúcsgasztronómiának. Ezek után azt várom, hogy a pörköltek hasítanak, ugyanis csupa ilyesmit rendelünk, normál adagban.
Sajnos, a varázs nem lép túl az írott szövegen. Az Újházi tyúkhúslevesben (650 Ft) sok a tészta és a répa, elég kevés a hús, a gomba meg valahogy kifelejtődött. A vörösboros marhapörkölt vajas galuskával (1790 Ft) és a mangalicapörkölt tarhonyával (2280 Ft) közeli rokonok: mindkettőben fáradt-száraz-szálkás az apróra szecskázott hús, a szaftjuk izgalommentes és túl sós. Keresem a beígért tökéletes alapanyagot... azért egy pörkölthöz alkalmas húst vásárolni nem igényel asztrofizikai ismereteket...
A törmelékes jellegű tarhonya kissé odakozmált, a galuskát nem érheti kritika. Mint ahogy a házi káposztasalátákat (350 Ft) sem.

A dorozsmai harcsapaprikás túrós csuszával (2220 Ft) egy fokkal rosszabb az előzőeknél. A hús teljesen hideg, gerincdarabok-szálkák is vannak a tányéron, és még mindig azt gondolom, hogy jelezni kellene, ha a harcsapaprikást nem szürke/folyami harcsából készítik. A csusza elfogadható lenne, ha meghaladná az enyhén langyos fokozatot. Igazából csodálkozom édesanyámon, hogy nem küldi vissza az ételt, és megpróbálom elképzelni azt a konyhai stábot, ami nem tudja megoldani az egyetlen asztalnyi vendég készételeinek szinkronizált melegítését.

Pincérünk nem kérdez semmit, a normál adagok jelentős része visszamegy a konyhára.
Nekem még érkezik egy somlói galuska (560 Ft), amire talán adekvátabb lenne a "kemény kakaós piskóta vaníliás krémmel és csokiöntettel" elnevezés. Igazából nem élvezhetetlen, a fogaim jó állapotban vannak, és még mindig jobb egy ilyen, mint a napokon át hűtőben "érlelt", homogén hideg trutymóvá ázó somlóik. A hab édesített, de valódi.
Délután 3 után érkeztünk az étterembe, így a körülményekhez képest jól járunk: az italokat 30% engedménnyel számolják fel.

Egyszer már írtam, hogy a magyaros-tradicionális vonalon olyan helyre megyünk szívesen, ahol a konyha minősége eléri vagy meghaladja a lakásunkhoz közeli Barackosét. A Horváth elvérzik az összehasonlításban: jobb egy menzánál, de gyengébb számos kifőzdénél; az árak annyira nem szerények, mint a színvonal. Őszintén kíváncsi lennék, kikből toborzódnak az új törzsvendégek - ha vannak ilyenek.
Azért másnap ettem jó marhapörköltet. Otthon készült, nyakból.

Konyha: 4 (átlagos)
Árszint: 2.5 (alsó középkategória)
Ár-érték arány: 1.6 (néha ki lehet próbálni)
www.horvathetterem.hu
(látogatás időpontja: 2012. XI. 6)