Budai Gourmet Bor és Jazznapok

Szombat este látogattunk ki Kamillával a fesztiválra, ami több, Millenáris Parkban töltött év után a Budai Várba költözött, az őszi borfesztivál megszokott helyére. Talán a rendezvény kinőtte a korábbi helyet, talán más okok húzódnak meg a háttérben. Én nem különösebben örültem a váltásnak.
Mivel éhesek voltunk, a gasztronómiai szekciót kerestük fel először. Az éttermek aznapi gourmet jellegű kínálata nem nyűgözött le különösebben, az ilyen ételeket amúgy se érzem túl adekvátnak műanyag tányérról, fröccsöntött kínai evőeszközökkel fogyasztani. Így inkább a bográcsozó úr (Bakó Zsigmond) produktumát kóstoltuk meg. A belsőségekből készült pörkölt és a hozzá kapott kenyér és vegyes savanyúság nagyon finom volt. Egy adag elegendőnek bizonyult kettőnknek, különösen azért, mert Kamilla nem túlzottan kedveli a belsőségeket. Közelünkben falatozott társaságával Pollok László, a Csalogány 26 - általam időnként negatív kontextusban emlegetett - tulajdonosa és feltűnt pár pillanatra MBT is.
A pörköltözés után a Gerbeaud süteményei következtek, vesztemre, mert ezek többségét is én faltam fel és a későbbi borozás közben összevesztek az egyéb elfogyasztott és behörpintett javakkal. A mákos-szilvás pite, a Gerbeaud torta, a narancsos-karamellás kocka és a Royal csokis süti egyaránt kellemesnek bizonyult. Közülük az utolsó példány emelkedett ki, míg a narancsos-karamelles kocka túl édesnek és alig narancsosnak tűnt, nem volt olyan jó, mint az eredeti helyszínen, a Vörösmarty téren.
Az alapozás után ittunk némi vizet, majd nekiláttunk bort kóstolgatni. A fehérborok közül tetszett a Petrányi Csopaki Finálé (olaszrizling) krémessége és kellemes volt a Ruppert Villányi Ottonel Muskotály. Ruppert Ákos standján megláttuk egy szép ló fotóját is, így rövid csevegésbe bonyolódtunk a szimpatikus ifjú hölggyel a lovak ürügyén. A sok borrajongó által nagyra tartott Bussay doktor szürkebarátja - a szúrós illatán kívül - nem hagyott bennünk maradandó nyomokat, Szent Gaálék fehér kadarkáját pedig az áthatóan kénes illat tette még ízlelés előtt kevéssé megnyerővé.
A vörösek közül most Vida Péter választéka (Estve, Pinot Noir, Kékfrankos) és borainak ár/érték aránya tette ránk a legjobb benyomást. Az est legjobb borát (Pinot Noir 2007) is ott kóstoltuk.

A fesztiválról tavaly hiányoztak a soproni borok. Idén kiemelt helyen és terjedelemben jelentek meg a Soproni Borvidék borászai, köztük számunkra ismeretlen pincék is. A Pálos Pinot Noir 2007 vékonyka volt és savanykás, de Ivancsics Zoltán azonos évjáratú pinója már finoman fűszeresnek bizonyult, majd még két jó soproni borral (Gangl Merlot, Taschner Zweigelt) találkoztunk. Az általam leginkább várt Luka Pinot Noir 2008 viszont csalódást okozott, simasága mellett elveszett a fajtajelleg.
Kissé fáradóban még megízleltünk egy korrekt villányi bort (Heumann Evelyn Merlot) a Borkollégiumnál, majd zárásként az olasz Furlan középkategóriás merlotját kóstoltuk meg a Manuel kávékat népszerűsítő házikóban.
Örültem, hogy végre rendes "pompost" lehetett kapni a fesztiválon, ebben volt is némi szerepem. Az is jó pont a szervezők mellett, hogy nem engedték be a különféle dzsemborikon már sajnos megszokott látványt nyújtó, távolkeleti filléres kacatot és bóvlit árusító derék vállalkozókat. Nem volt örvendetes viszont, hogy az általános zsetonos rendszer mellett egyes standokon csak pénzzel lehetett fizetni, sőt, volt olyan stand is, ahol pénzt kértek, de zsetonban adtak vissza. A megvásárolt zsetont így nem bírtuk elkölteni, végül némi tanakodás után ifjabb Kamocsay Ákos (Maurus) móri rajnaiját vittük haza a maradék levásárlása céljából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése