Először a Dóm Cukrászdában próbáltam szerencsét. Elég közepes tortákat találtam, elég magas áron.
Aztán elvetődtem a Klauzál térre. Itt - némi tétovázás után - a kicsit választottam a két Virág cukrászda közül (a Kis Virágban nincs felszolgálás, de a tányérral ki lehet ülni a térre). A sütemények közül kinéztem a házról elkeresztelt tortát. Ez valamiféle rikító rózsaszín marcipáncsíkkal ellátott, emberi fogyasztásra alkalmatlan anyagokból összecsumizott kreációnak bizonyult, kb. 400 magyar pénzért. A rózsaszín marcipánimitációt kibányásztam az ehetetlen tésztacsíkok közül, majd visszavittem a szétdúlt tányért. A pultnál nem kérdeztek semmit, így nem zaklattam őket az élményeim ismertetésével...
Szegény szegediek, nem irigykedem. Azért bizakodom, legalább páran tisztában vannak vele, mivel etetik őket Virágék.
Bejegyzések
szégyen és borzalom, a dolgozóknak fáj a munka, szombat délután nincs semmilyen ásványvíz, mert elfogyott, muhaha
VálaszTörlésSoobrosa: ne feledjük, ez a cukrászda valamiféle piaci igényt elégít ki ott, azon a szép helyen. Gagyi köll a magyarnak, drágán.
VálaszTörlésÚgy száz méterre tőle egyébként találtam egy másik cukrászdát, ahol a próbált sütemény ehető volt (de semmi több), a személyzet meg barátságos. No, ott sor kígyózott (a hely nevét elfelejtettem).
Nincs is már se kis Virág, se nagy...
VálaszTörlésSzeged Virág cukrászda nélkül -még kimondani is fáj, pedig már évek óta ez a valóság.
Persze én se ezt a fent említett Virágot sírom vissza, hanem azt a régi patinásat, a főzött fagylaltjaival, a kiváló süteményeivel és abból a Zsolnay borítású kávéfőzőből kiszolgált kávéjával.
Sajnos (vagy szerencsére) én azt a régit nem ismertem, csak a fenti állapottal találkoztam...
VálaszTörlés