GasztroJazz

Rettenetes vacsorák Érden - és az Admirális/Macskajaj

2012-02-09T09:05:00.003+01:00

Októberben és novemberben számos alkalommal horgásztam Budapesttől délre, a Duna jobb partján. Százhalombatta, Ercsi, Adony és Kulcs parti kövezésein jóval többször nem fogtam süllőt, mint ahányszor fogtam. Az eredménytelen horgászatok után általában érdi vendéglőkben igyekeztem megmelegedni és jobb kedvre derülni...

Rózsaszín szűzsült kéksajtmártásban, házi burgonyafánkkal (Festal)

tovább... »

Édes angol illúzió - Tiptree 'Old Times' narancslekvár

2012-02-02T10:06:00.000+01:00

Egyik kedvencünk a kesernyés, angol stílusú narancslekvár. Hol gyártanának autentikusabbat, mint Angliában?

tovább... »

Wiener szték

2012-01-23T08:03:00.001+01:00

Történt, hogy Andreával és Balázzsal megnéztük a - műélvezet rejtvényfejtési ága művelőinek kiemelten ajánlott - Magritte kiállítást Bécsben és megéheztünk. A Kärtner mellékutcájában (Goldschmiedgasse) kezdtük keresni estebédünk színhelyét. Először az egyik lánc (Wienerwald) belvárosi üzletébe botlottunk, ezt valami autentikus kisvendéglő reményében megtorpedóztam. A következő sajnos egy "autentikus" amerikai-mexikói-wínersnicli étterem, a Sparky's (bar & grill) volt. Hideg volt és éhesek voltunk, a többiek nem akartak tovább keresgélni, így betértünk a műpálmákkal és egyéb büntető dekorációs elemekkel feldobott, meglehetősen füstös egységbe.

tovább... »

(V)együnk szart: 4 Seasons mogyorós keksz

2012-01-11T11:11:00.003+01:00

Sajnos a táplálkozáskutatók ajánlásaival pont ellentétesen étkezem: reggel többnyire csak turmix és mellé valami kevéske péksütemény/keksz, délután emberes ebéd, és hát este néha még megéhezem... pl. éjfél tájékán...

tovább... »

Gundel - ujjé, a Ligetben...

2011-12-27T08:22:00.002+01:00

A Kalla-korszak után inkább rossz híreket lehetett hallani a Gundelről, egykori legendája megfakult, a honi gasztroforradalmat vezérelni igyekvő csapat céltáblájává vált. Pár zaklatott év után 2010-ben Merczi Gábor lett a konyhafőnök, egyes források szerint a Gundel újra felfelé ívelő periódusát éli. Azonban a honi bloggerek és más véleményformálók mintha kerülnék a Gundelt, így elfogulatlannak tűnő, alapos kritikát nem olvastam róla. Egyre jobban érdekelt, hogy milyen lehet a konyha. Az étlapon szereplő árak elgondolkodtatóak, ezért a vasárnapi büféebédet próbáltuk ki, nem sokkal a Trófea feltehetőleg legjobb egységének meglátogatása után.

tovább... »

Trófea - a Margit hídnál

2011-12-20T08:30:00.007+01:00

A svédasztalos étkezés soha nem volt a szívem csücske. Akadtak azért jó élmények is, pl. kezdetben a budakeszi Tannéban, később párszor a rövid életű Artisban (utóda jelen írás témája), egyszer-egyszer a Kárpátiában és a Le Meridienben. A Trófeákhoz nagyjából semleges volt a viszonyom, viszont bánatos lettem, amikor a kifinomult Artist Trófeává alakították. Még bánatosabb voltam pár éve, az újbudai egységben, ott szinte mindent taszítónak éreztem: a konyha bejáratához ültetésünket, az igénytelen tömeget, a legfeljebb középszerű leveseket és főételeket, a kriminális desszerteket, az ihatatlan pezsgőket és borokat. Akkor úgy éreztem, soha többé, de aztán valahogy a Margit hídi egységben kötöttünk ki pár hete, vasárnap...

tovább... »

Szamos Marcipán - Pilisvörösváron és a belvárosban

2011-12-15T08:55:00.005+01:00

Bő 10 évvel ezelőtt gyakori vendég voltam a Szamos Marcipán Budai Cukrászdájában. Általában süti + kakaó kombóval indítottam a napot. A Szamos akkor új minőséget hozott a budai cukrászdák világába, másrészt felszolgált ott bizonyos S. Éva, aki további vonzerőt jelentett számomra. Később mindkét vonzerő gyengült, nevezetesen Éva eltűnt, én pedig végigkóstoltam a szortimentet, amit nem változtatnak túl sűrűn. A cég plázacukrászdákat nyitott, termékei megjelentek benzinkutakon és több más olyan helyen, ahol kevéssé érzem a minőségi édességek létjogosultságát. Az új sütemények között nem akadt olyan, ami annyira ütött volna, mint egykor az Esterházy vagy a mousse torta. Bár egyetlen rettenetes(en kiszáradt) Dobos tortán kívül soha nem ettem igazán rosszat Szamosban, kissé csalódtam bennük, nem mertek kicsik maradni.
Ennek itt-ott hangot is adtam, pl. tavasszal az Origo cikke alatt írtam visszafogott csúfságokat, ekkor a cégnél felfigyeltek rám. A Szamos-stáb becsületére legyen mondva, nem a megszokott módszert választották, hogy álnéven üstöllést lehülyéznek, hanem meghívtak üzemlátogatásra...

tovább... »

Halnapok a Spazióban

2011-12-10T12:50:00.006+01:00

A nagykörúti Spazio Caffé tulajdonosa 2009-ben rendszeres ebédvendégünk volt a Maligánban és időnként jókat (?) vitáztunk netes fórumokon. Tavaly fordult a kocka, én szerencsére már nem üzemeltetek éttermet, Csaba viszont megcsinálta a ManueL márka új brandjének első itthoni referencia kávézóját. A tavaly még ManueL Delikátbisztró néven működő helyen a kávék-teák-proseccók mellett rendesen elkészített, mediterrán szellemű ételeket kínálnak visszafogott áron. Az ebédmenüt többször kóstoltuk, csak azért nem írtam még róla, mert a téli átalakítás óta a konyhán jelentős volt a fluktuáció. Jelenleg az Olimpiában edződött Nagy Szabolcs és Giczi Andor főznek a Spazióban, képességeiket halvacsora során mutatták be a közönségnek.

tovább... »

Bock Bisztró - jóval etetnek minket, hálátlanokat

2011-12-06T08:35:00.004+01:00

Iszonyú meleg volt azon az augusztusi napon. A körúton az üres étterem előtt sétálgatva kis híján rosszul lettem, miközben ebédelőtársaimat (Ehran, Muskotály küvé és Giuseppe) vártam. Valami könnyű ebédre vágytam, de még jobb lett volna nem ebédelni. Valószínűleg nem a legmegfelelőbb helyen jártam...

tovább... »

Törpincs és Bagira

2011-12-01T11:06:00.001+01:00

Mirci szeptember elsején hagyott itt minket. Szeptember 27-én lett új cicánk, majd hamarosan még egy.

tovább... »

Vakvarjú - a Kondorosi uszoda mögött

2011-11-26T12:39:00.002+01:00

Bár a gasztroblogok az utóbbi hónapokban a Pest-Buda csodás kenyérlángosát emlegették gyakran, a kenyérlángos műfaját nem Litauszki Zsolt vitte be a budapesti éttermekbe, hanem a már 3 tagból álló Vakvarjú hálózat. Egy szép, szeptemberi napon a Gold Bisztró bezárt az orrunk előtt, így az uszoda melletti, budai Vakvarjúban ebédeltünk.

tovább... »

Philippe Suchard forog a sírjában

2011-11-24T09:21:00.005+01:00

Megint fikázni, nem dicsérni jöttem egy csokoládét...
A Finessa valaha a Suchard (alapítás éve: 1826) felsőkategóriás csokoládéinak brandje volt, vagyis a cég ismertebb Milkáinál magasabb minőséget jelentett. Időközben történt ez-az, a Suchard egyesült a Toblerrel (Interfood, 1970), majd az Interfood a Jacobs-szal (Jacobs Suchard, 1982), később a Jacobs Suchard beleolvadt a - Philip Morris tulajdonú - Kraft európai divíziójába (Kraft Jacobs Suchard, 1993). Végül 2000-ben átszervezéssel-átnevezéssel létrejött a Kraft Foods nevű konglomerátum (elnézést a hosszas márkatörténetért, pusztán vázolni szeretném a hosszú folyamatot, ahogy mamuttá alakult egy kézműves cég).

tovább... »

Mici - házias ízekkel

2011-11-21T10:11:00.002+01:00

Budaörs fővárostól távolabbi végén található a Mici Vendéglője. Klasszikus családi vállalkozás, férj és feleség szolgál fel (azt hiszem). A honlapon a házias ízekkel hirdetik magukat, s tényleg, néha az az érzésem, nem is szakács, hanem valamelyik családtag főz a konyhán. Nyaranta szoktunk a Micibe járni, főleg azóta, hogy egykori helyi kedvencünk, az Adler jócskán leromlott. Bent még nem ültem soha, csak a fedett teraszon, de nagyon nem is vágyódom a jókora Coca Cola hűtővel és a tetején trónoló tévével súlyosbított beltérbe.

Forrás: www.micivendeglo.hu

tovább... »

(V)együnk szart: Mini kakaós csiga

2011-11-18T11:26:00.005+01:00

Ebben a rovatban elég rég született bejegyzés, talán ezért vásárolta meg e kitűnő terméket Kamilla...

tovább... »

Aranyszarvas - egyre magasabban

2011-11-15T08:23:00.002+01:00

Az Aranyszarvasról írtam már egyszer, akkor Mogyorósi Gábor volt a konyhafőnök. Tavaly ősszel váltás történt, a hosszabb külföldi munka után hazatért Fekete Antonio lett a séf. A Szarvas afféle "repiétteremnek" számít nálunk, jeles napokat szoktunk itteni étkezéssel ünnepelni: 1999-ben a szüleim 50. házassági évfordulóját, tavaly ősszel édesanyám születésnapját, idén ismét egy házassági évfordulót.

tovább... »

Déli szélben

2011-11-12T11:53:00.000+01:00

Most a gasztronómiai témák iránt érdeklődő olvasók szíves elnézését kérem, horgászat következik. Lehet, hogy lesz rá példa a jövőben is, ez bizonytalan, mint maga a világ, és ebben a kérdésben én.

Operetthorgásszá váltam az utóbbi években, nemhogy hajnalban nem indulok sehová, gyakran a kora délután is kihívás. Sok oka van, a legfontosabb valószínűleg az, hogy egyre kevesebb a számomra kedves vizekben a hal, és egyre inkább sajnálom őket elvinni. Kicsi (méreten aluli) halakat sose vittem haza, jó 10 éve a nagyokat (pl. 3 kiló feletti süllő) is visszateszem, aztán az utóbbi években eljutottam oda, a kettő közötti tartomány is gond. Elvigyem vagy ne vigyem? Miért kell nekem megölni egy halat? Ez egy horgásznál már beteges állapot, lehetnék éppen vegetariánus is, de van egy bökkenő: szeretek halat enni. A másik bökkenő az, hogy a horgászat valahol zsákmányszerzés, legalábbis hozzátartozik a kissé primitív boldogság, hogy hazacipelem a halat és otthon örülnek neki. Nálam ez is bonyolult lett, mert nem haza cipelem, hiszen Kamilla nem örül neki; így a szüleimhez szoktam vinni, ha van mit.
A fent vázolt problémákra jó megoldás, ha nem fogok semmit, ilyenkor nem kell vívódni és hamar elmehetek vacsorálni egy jobb-rosszabb vendéglőbe...

tovább... »

Erm's - csülök, blues és bú

2011-11-09T11:17:00.002+01:00

A hosszú hétvégén a Pilisben, Dömörkapu környékén kirándultunk Kamillával (egy említésre méltó dolog történt, láttunk kövi csíkot a Bükkös patakban). Megéheztünk, természetesen. Elkezdtem keresgélni a memóriámban, hol költsük el estebédünket. A Kisrigóba nem hazafelé kellett volna indulni, a Kereskedőházba talán illetlenség beülni ilyen öltözetben (bár volt nálam váltás gatya végszükség esetére), az általam ismert további szentendrei helyek pedig nem tűntek túl vonzónak. Ekkor eszembe jutott az Erm's, amiről Mirelle-nél olvastam jókat (és a Vendonon egy PR-cikket)...

tovább... »

Camille Bloch Mousse Chocolat Noir

2011-11-06T09:53:00.000+01:00

A Camille Bloch csokoládékat nem régóta láthatjuk a honi boltokban. Nem rettenetesen drágák, így vásároltunk pár típust, köztük a címszereplőt.

tovább... »

Csillagos ebéd II. - Onyx

2011-10-27T08:45:00.002+02:00

Az Onyx idén követte a csillagok útján a Costest. Itt is most jártam másodszor, ezúttal az Ehran és Muskotály küvé urakkal művelt ínyencebéd-sorozatunk részeként, kivételesen Csíki Sándor kellemes társaságában.

tovább... »

Bocuse d'Or magyar döntő

2011-10-24T03:50:00.001+02:00

A Bocuse d'Or verseny magyar döntőjét a Hungexpo területén, a Hoventa kiállítás keretében rendezték október 14-én. A legrangosabbnak tartott melegkonyhás csúcsgasztronómiai verseny rövid, de zaklatott hazai története pár hete újabb fordulóponthoz érkezett, szeptembertől az MGE kezébe került a szervezés joga. A tavaszi selejtezőket még a Kreil Vilmos által vezetett akadémia bonyolította, a gyors váltás menet közben történt, hírek szerint a francia szervezők (a Hungexpót is tulajdonló cég) nem voltak elégedettek az előző csapat ténykedésével. A következő bekezdésben tőlem telhetően objektíven megpróbálom összefoglalni a sok indulatot gerjesztő előzményeket, akit ez nem érdekel, vagyis nem hivatásos szakács vagy gasztroharcos, ugorjon nyugodtan... :)

tovább... »

Csillagos ebéd I. - Costes

2011-10-18T02:05:00.005+02:00

A Costesben korábban egyszer jártam, a Michelin-csillag elnyerése előtt, a M. R. Vieira távozása körüli, feltehetőleg zavaros időkben. Az idei nyár második felében Muskotály küvé és Ehran urakkal több jó fővárosi ebédmenüt kipróbáltunk, ezek egyik megkoronázásának szántuk a Costes-béli látogatást.

tovább... »

12. Magyar Grillbajnokság

2011-10-12T08:22:00.000+02:00

A Magyar Grillszövetség szeptember 4-én a Népligetben, a SzeptEmber Feszt keretében rendezte meg a 12. országos grillbajnokságot. Idén jelentősen növekedett a részvételi kedv, 15 csapat ["A" Sonkás Grill (2), Aviko-Gastropont (10), Baromfi Grill Team (6), Big Green Egg (7), Csipet-Csapat (12), Fulton Kalóztanya (11), Gerlicék (8), Helit-Elit (14), Karcag Lovagi Udvar (3), Kistópart (5), Kulináris Betyárok (4), Lugas Wellness (Fűszerszámosok) (15), Matusz-Vad (9), Párizs Budapest (13), Széchenyi Team (1)] indult (zárójelben a sátrak számozása). A nevezési díj 15000 (illetve a szövetség tagjainak 10000) Ft volt, ennek fejében a szövetség adta a sátrakat, asztalokat, az alapanyagokat és a faszenet a szponzorok-támogatók (Weber, Helit, Master Good, No Bull, Agroprompt, Nestlé) segítségével.

tovább... »

Rózsakert - a budaörsi fák alatt

2011-10-05T09:21:00.003+02:00

A fővároshoz közeli települések közül Budaörsön étkezünk leggyakrabban. Nem azért, mert itt gyakoriak az elképesztő gasztronómiai élvezetek, egyszerűen közel van. Régebben elsősorban az Adler (illetve az erőlevese) vonzotta atyámat, Kamillát és engem pedig nyáron a Pizza 107 kicsiny kertje a fatüzelésű kemencével. Az Adler mára kikerült a célpontok közül, a főúti pizzás pedig hosszabb időre bezárt, majd idén új csapattal és erősen "magyaros" pizzákkal inkarnálódott. A csúcsokat legalább távlatosan megcélzó hely továbbra sincs a budaörsi magyar éttermek között, így mostanában váltogatjuk a célpontokat.
Tegnap a tán legolcsóbb budaörsi vendéglőben (Mici) jártunk, mára egy drágábbat választottunk. A Rózsakert kellemes, árnyas kertje nagyjából a város közepén található, egy körforgalom mellett.

tovább... »

Tüske Szekszárdi Kékfrankos 2007

2011-10-01T08:30:00.003+02:00

Ejj, de rég írtam borról! Néha azért ittunk a kánikulában is ( a fröccs nem kenyerem), viszont írni végképp nem volt kedvem róluk...
Ez a bor is a Bortársaságnál végzett tavaszi alapos bevásárlás eredménye. A Tüske Pincének (Halmai Csaba) eddig csak a nevét hallottam, nyilván a feltörekvő szekszárdi második hullám tagja.
A palackot egy könnyű ebédhez fogyasztottuk el, de az első kortyok után érezhető volt, megérne elmélyültebb kóstolgatást is. Koncentrált, mély színű kékfrankos, nem rettentően bonyolult, viszont messze túlmegy a termelője által a hátcímkén emlegetett "vacsorabor" kategórián. Természetesen már nem a primer gyümölcsösség az uralkodó jegye és alkohol is van benne bőven (15%), de az erősen alkoholos tételek iránti gyakori ellenszenvemet cáfolva ezt a bort nem éreztem diszharmonikusnak. Árkategóriájában az egyik legjobb vörösbor, amit mostanában ittunk.

Tüske Szekszárdi Kékfrankos 2007
Termelő: Halmai Csaba, Szekszárd (www.szekszardibor.hu)
Beszerzési ár: 1500 Ft (Bortársaság)
Pont (1-10): 5 fölé (átlagnál jobb)

Trinacria Da Pippo - a harmadik láncszem

2011-09-26T02:30:00.003+02:00

A Károlyi Mihály utca e pontján nagy a fluktuáció. Pár éve még a Café Károlyi működött itt (többségében jó emlékeim vannak róla), majd követte a Peccati Di Gola nevű, szerintem botrányos olasz hely. Ők valószínűleg elnyerték méltó büntetésüket az elszenesedett aljú, viszont gumis karimájú pizzákért és a rossz menzákat idéző tésztákért, így legújabban az Andrássy úton és a Szabadság téren már étteremmel (Millennium) rendelkező, szicíliai gyökerű Pippo próbálkozik.

tovább... »

Édes Napok a Várban

2011-09-18T15:05:00.006+02:00

Ezen a néven zajlik csokoládé- és édességfesztivál jelenleg a Várban. Péntek este voltam ott (nem tudtam, de 9 után nem szednek belépti díjat, így ingyen besétáltam).

tovább... »

Gourmandia (és kánaán?)

2011-09-13T10:14:00.000+02:00

A Gourmandia Cukrászdáról Mirelle-nél (vagy Rékánál?) olvastam először. Nagyon jókat. Mivel mostanában rendszeresen hordom édesapámat a Kútvölgyi kórházba a térde elektromos kezelése céljából, kézenfekvőnek tűnt, hogy az órás várakozás alatt párszor ellátogassak az ambiciózus nevű Hűvösvölgyi úti cukrászdába.

tovább... »

Mandragóra - kávéház a Kacsa utcában

2011-09-07T09:46:00.001+02:00

Január óta nem jártunk a Mandragóra Kávéházban, nem is tudom, miért. Kedvelem ezt a helyet, különösképp az utcai teraszt és az egyik állandó desszertjüket, a házi csokitortát. Az étlap itt már akkor is rövid volt, amikor ennek szükségességéről s előnyeiről nem esett ennyi szó. A gyakran mediterrán és keleti hatásokat tükröző ételek általában rendesen vannak elkészítve, az árak nem vészesek.
Augusztus közepén, késő délután viszonylag sokan üldögélnek a változó borultságban a teraszon. Itt éltek valaha nagyanyámék, a szomszédos kapualjból nyíló belső udvar egyik szűkös lakásában.

tovább... »

Mirci, szőlő, mogyoró és labdarózsa

2011-09-04T06:52:00.000+02:00

A cicánk augusztus közepén lett 16 éves. Nagy idő ez egy macskánál, de nem látszott semmi probléma a szokásos, korral járó betegségei ellenére.

tovább... »

Porcellino Grasso - trattoria a Rózsadombon

2011-09-01T08:51:00.000+02:00

A Porcellino Grasso 2007 nyarán nyílt az Ady Endre utcában. Kissé különös hely, a portálról például azt hittem, befejezik előbb-utóbb, aztán kiderült, ez a félkész kinézet valószínűleg a tulajdonos koncepciója. Bent kockás abroszok, fatüzelésű pizzasütő kemence, a teraszra vezető csigalépcső és kovácsolt díszítő elemek eklektikuma fogadja a betérőt, de már leírtam, nem különösebben érdekel, hogy néz ki egy étterem, ha jól főznek.
A Porcellinóban a nyitás után nagyon jól főztek, a viszonylag magas árak ellenére nem volt hiányérzetem. Aztán csappanni látszott a lelkesedés, el is szoktunk onnan, pedig nyáron egyedinek számít a fővárosban: más kellemes terasszal és jó pizzával is rendelkező olasz helyet nem ismerek. Az executive chef funkciót betöltő Csizmazia László (Cafe 57) egy megszólalása alapján remélhető volt, hogy újra felível a konyha produkciója.

tovább... »

Paprika Csárda - magyaros vendéglátás (?)

2011-08-26T08:57:00.002+02:00

A Paprika Csárda Zamárdi frekventált részén, a főút mellett helyezkedik el és egész évben várja a vendégeket. A konyha sose volt lenyűgöző, viszont mindig produkált egy megbízható középszert, kifejezetten udvarias kiszolgálással kiegészítve. Idén új csapat vette át a csárda üzemeltetését, a teraszt csinosították, így reménykedtünk, az ételek minősége is emelkedett.

tovább... »

Abszint - a hétköz(vasár)napokban

2011-08-23T09:18:00.001+02:00

Két borvacsora (Heimann, 2009 és Szepsy, 2010) alapján az Andrássy úti Abszintot a budapesti elitbe soroltam. Vasárnap sok jó hely zárva van, ez viszont üzemel. Július utolsó - bánatosan hűvös - (vasár)napján eljött az idő, hogy kipróbáljuk a konyhát "köznapi" állapotában is.
Az étkezést indító első benyomások mindig nagyon fontosak. A pincérlányunk nagyon kedves és csinos és szőke, viszont sajna, igen sötét van, alig lehet látni az étterem kellemes pasztell árnyalatokkal 2 éve megújított belterét. Mi több, alig lehet kibetűzni a fekvő A4-es lapra nyomtatott kétoszlopos étlapot. Nem vagyok ellene az ilyen spártai kivitelű étlapnak, ha sűrűn váltogatják a kínálatot, viszont picit olvashatóbb megvalósítás nem ártana. Kevés ételt (3 leves, 8 főétel, 3 desszert) tartalmaz a kínálat, a napi ajánlatok csak látszólag jelentenek többletet, mivel sajátos módon (á la La Maréda) az étlapról emelték ki őket.

tovább... »

Az Ízek Utcája és az Ország Tortája

2011-08-21T09:48:00.005+02:00

Tegnap délután 5 óra tájban szerencsétlenségünkre az Ízek Utcáján óhajtottunk kicsinyég falatozni Kamillával az otthoni főzőcskézés vagy étteremlátogatás helyett. A Csalogány utcában leparkoltunk, majd megközelítettük a Clark Ádám tér és a Bem tér között húzódó rendezvényt.
Mikor kiértünk a rakpartra, először egy lángosos standba botlottunk. Alig páran álltak előtte. Bár szeretjük a lángost, úgy gondoltuk, biztos lesznek ennél izgalmasabb lehetőségek is, sétáltunk tovább a Bem tér felé. Aztán vissza a Lánchídig...

tovább... »

Mák - a nyári szünet előtt

2011-08-16T08:13:00.004+02:00

A Mák Bistro Faszbuk oldalán a következő szöveg jelent meg június 4-én Huszár Krisztián séf tollából:
"Az utóbbi időben minden eddiginél jobban összekaptuk magunkat...váltottunk, megváltoztunk, és bízunk benne, hogy ezt nem csak az ételekben, hanem a szervizben és a hangulatban is észre fogjátok venni."
Ez mintha ellentmondana annak a képnek, amit a hely intenzív "közösségi" marketingje sugall(t), vagyis hogy iszonyú a dübörgés, a stábban mindenki baromi heppi és lájkolja egymást forever.
Július 21-én a Mákban ebédeltem Balu barátom - szemlélődő - társaságában. Az előzetes olvasmányaim alapján kreativitásra, extravagáns ételekre, sok habra, miniatűr adagokra, gyenguci kiszolgálásra, számomra kevéssé megnyerő beltérre és drágaságra számítottam. Az első és az utolsó két feltételezés nagyjából igazolódott...

tovább... »

IV. Strekovský Festival Vína - Kürt, július 23-24.

2011-08-11T08:29:00.003+02:00

Először tavaly jártam a kürti borfesztiválon.
Hogy is kerültem Kürtre? Hát úgy, hogy van egy érsekújvári évfolyamtársnőm, aki iránt egykor némi bimbajadzó érzéseket tápláltam. A bimbajadzás - szelaví - nem fejlődött semerre, viszont azóta is jóban vagyunk. Naszóval Zsuzsa invitált Kürtre tavaly, néhány további volt évfolyamtárssal egyetemben.

tovább... »

Adler - a sas leszállt

2011-08-03T08:39:00.004+02:00

Az egykori híres, sasos emblémájú német autómárkáról elkeresztelt budaörsi Adler 2000 környékén az egyik kedvenc helyünk volt, a présházból és pincéből kialakított étteremben hatalmas adag ízes ételeket ettünk aránylag olcsón. Édesapám szerint közel s távol itt főzték a legjobb erőlevest, míg én a Kedvessy módra elkészített borjúból fogyasztottam el számos adagot. Az étterem fölött panzió található, vittem vendéget is oda.

Később az árak jelentősen emelkedtek, az étvágyunk pedig csökkent, már nem tűnt annyira vonzónak az Adler kínálata. Több kedvenc eltűnt a terjedelmes étlapról, a Kedvessy borjú is, igaz, az utolsó megvalósulására már nem emlékszem jó szívvel: más volt az íze, mint régen. Látogatásaink havi egyszeriről évi egyszerire ritkultak.

tovább... »

Egy új kedvenc - U 26

2011-07-28T08:06:00.015+02:00

Nem szoktam egyoldalú dicshimnuszokat írni vendéglátóhelyekről [bár biztos van az a pénz... :)], most a változatosság kedvéért egy ilyen következik.
Az U 26 ebédmenüjét januárban kóstoltuk először, Laczó Csaba (Manuel) javallatára. A fura utónévvel (Bisztronómia Fakultáció) feldíszített étterem konyhája már akkor is kitűnően produkált, de az ultramodern beltér és a benne dúló ultramodern zene némileg csökkentette visszatérési késztetésünket. Mostanában viszont kint lehet üldögélni, a gyönyörűen kialakított Eiffel tér sarkában...

tovább... »

Spenótos palacsinta zöldborsos juhtúróval töltve

2011-07-26T08:12:00.020+02:00

Mit együnk ma?
A kérdés múlt pénteken vetődött fel; a héten mögöttünk volt már éttermi étkezés és pizzarendelés is.
Kamilla ezúttal - a szokásos ad hoc módon - könnyű palacsintaebédet hozott össze.

tovább... »

Strandolás Dunabogdányban (és a Határcsárda)

2011-07-20T08:01:00.002+02:00

Talán túlzás 40 kilométert autózni egy dunai fürdőzésért, de néha rászánjuk magunkat, mint legutóbb múlt csütörtökön is. A bogdányi strand alacsony (Budapestnél 250 cm alatt) vízállásnál kiváló hely, engem legalábbis erősen mulattat, hogy folyással szembefordulva a helybenmaradáshoz is eléggé tempózni kell. A víz meglehetősen tiszta, bár ezt nyilván hiába mondom a fertőzésektől permanensen rettegőknek.

A strandhoz vezető utcácskában található vállalható étterem (Forgó), de inkább a leányfalui kompnál található Határcsárdában vacsoráztunk.

tovább... »

Gastro Trade Expo 2011

2011-07-13T11:19:00.004+02:00

Június elején a szűkebb szakmának szóló kétnapos gasztronómiai rendezvény zajlott a Centralpress Kft. (Vendéglátás) szervezésében a Syma csarnokban. A Gastro Trade Expo előde a tavaly a Hungexpo egyik pavilonjában tartott Kreatív Konyha Fórum volt. Idén jócskán bővült a kiállítók köre, a látogatók mennyisége viszont sajnos nem növekedett, talán inkább csökkent. Az érdekes szakmai program és bemutatók dacára alig láttam a szereplőkön kívül szakácsot vagy vendéglőst, a különteremben zajló pódiumbeszélgetéseket többnyire 10-15 fő hallgatta.
Nem tudom, a szakmát ilyen nehéz-e megmozdítani vagy a Budai Gourmet Fesztivál nulladik (szakmai) napja vonzotta el őket? Ugyanis a két eseményt sikerült magyarosan azonos időpontra tenni, a GTS második és a BGF nulladik napja egyaránt június 2-re esett. Nyilván a naptárban nehezen akadna hasonlóan megfelelő nap a gasztronómia szereplőinek és háttériparának bemutatására...

Varju Viktor és Bíró Lajos (Bock Bisztró) - nyúlból készült ételek

tovább... »

Almárium - az első beszámoló

2011-07-08T09:44:00.002+02:00

Kerekes Sándor nem unatkozik mostanában. Őszig a Gold Bisztró konyháját vezette, aztán a novemberben nyílt városmajori Hold Bisztróban tevékenykedett. A tulajdonos január végén megvált tőle, majd nem sokkal később be is zárt a jobb sorsra érdemes hely. Következett egy rövid konyhafőnökség a Bonfini Kertben, most pedig az Almárium Bisztró. Ennyire azért biztos nem szereti a változatosságot...
Az Almárium 10 napja nyílt a zuglói Gizella utcában egy új épület szuterénjében, közel Wang étterméhez és a Siemens irodaházához. Érkezésünk után azon töprengek, a névválasztásra mi rímel a modern technicista felfogásban berendezett helyiség külcsínében, de nem jut eszembe semmi. Ez persze nem nagy baj, talán kedves olvasóim is észrevették, a dizájnt hatodrangúnak gondolom a konyhához képest. A székek egyszerűek, de kényelmesek, a teríték különféle elemei pedig ismerősnek tűnnek a Holdból. A választék is hasonló, de itt egyelőre a nyitva tartás végéig (ez jelenleg 17 óra) ehetünk 1650 forintért 3 fogásos ebédet.

tovább... »

Ebéd a La Terrában

2011-07-05T09:00:00.001+02:00

A Böszörményi úti Caffe La Terra nem túl sebesen állt be az ebédmenüt kínáló éttermek sorába. Már régóta járkáltunk ebédelni a Gold Bisztróba és a Csalogány 26-ba, amikor felfedeztem, hogy itt is van ebédmenü. Mivel az említetteknél közelebb esik a lakásunkhoz, tavaly párszor kipróbáltuk a menüt és ideszoktunk. Ez a hely nem a gurmé menüző vonulathoz tartozik, inkább egyszerű, házias, rendesen elkészített ételeket ehetünk 12 és 17 óra között. Az ajánlat naponta változik, két fogás 1200, három pedig 1500 Ft. Napi egy feláras (+ 700 Ft) főételt is kínálnak, ebben drágább hús (pl. kacsamell, szűzérme) szerepel és az alapáras választéknál jobban emlékeztet az étterem étlapján szereplő mediterrán-nemzetközi fogásokra.
Legutóbb július első napján ebédeltünk a La Terrában.

tovább... »

Kiváló halászlé Budapesten - Szegedi Halászcsárda

2011-06-29T09:53:00.010+02:00

December elején megnyílt Frank Sándor csárdáinak (Fehértói Halászcsárda, Roosevelt téri Halászcsárda) fővárosi fiókja a Belgrád rakparton. Március elején látogattuk meg először (kétféle halászlevet, bablevest, borjúpaprikást és somlóit kóstoltunk) és remeknek találtuk (kivéve a házigazdáról elnevezett alföldi vörös küvét). Június közepén ismét megkívántuk a szegedi halászlevet...

tovább... »

Étterem Hét - Araz Étterem és Rozmaring Kertvendéglő

2011-06-24T08:26:00.003+02:00

A DiningCity étteremértékelő portál kezdeményezésére május 16 és május 22 között zajlott az első Étterem Hét. Ennek során - a szervezők jelmondata értelmében - 3 fogásos menüt lehetett fogyasztani 3000 forintért, közép- és felsőkategóriás budapesti éttermekben. Az akcióhoz eredetileg 25, majd további 6 étterem csatlakozott, amelyek kapacitásuk egy részét ajánlották fel a kedvezményes, kizárólag online foglalással elérhető vacsorára.

***

Az éttermek változatos mértékben vették komolyan a dolgot. Voltak helyek (pl. Chelsea, Robinson, Ruben), ahol egy menü állt rendelkezésre. A többség (pl. Araz, Belcanto, Fuji, Italian Fusion, Jardinette, Kaltenberg, Kárpátia, L 19, Olive's, Puskás Pancho, Remiz, Rustico) 2-3 menüt vagy fogásonként 2-3 opciót kínált. Végül néhány helyen (pl. Bonfini Kert, Chez Daniel, Dorottya, Haxen Király, Peppers!, Premium, Rozmaring, Zorbas) fogásonként általában háromnál több lehetőségből lehetett választani.

Lepényhallal töltött ravioli medvehagymás pestóval és fésűkagylóval (Krizia)

tovább... »

Zsírégető koncert a Gödörben

2011-06-23T09:37:00.000+02:00

A tegnapinál melegebb nap remélhetőleg nem sok lesz ezen a nyáron. Este Balázs hívott, lenne-e kedvem koncertre menni? Volt.

tovább... »

Forrás - megbízható minőség a Balaton déli partján

2011-06-20T09:53:00.004+02:00

A balatonföldvári Forrás mindig rejtély volt számomra. Egész évben nyitva van, de még a nyári szezonban se mindig látok ott annyi vendéget, ami eltarthat egy éttermet. Erre rácáfolva pár éve egy társétteremmel (Beatrix) bővítették a kínálatot. Egyszer kíváncsiságból leültünk a Beatrix teraszára, de ott is a Forrás étlapjáról lehetett rendelni.
A rejtélyekhez tartozik, hogy a Forrásban - az általam mérsékeltnek vélt népszerűség dacára - mindig egész tisztességes volt a konyha. Édesapám itt ette élete legjobb borjúpaprikását, ami nem csekélység, ha figyelembe vesszük 91 évét és a pörköltfélék iránti vonzalmát. A szárszói fűnyírás után június 4-én a Forrásban vacsoráztunk, idén először.
Első benyomásom szerint az étlap rövidült és eltűnt róla a borjúpaprikás (ó, jajj). Viszont van már szezonális ajánlat, abban látok báránypaprikást. Újdonság még számomra a ház bájos és jól táplált cicája, aki asztalunkhoz heveredik.

tovább... »

Még egy pizzéria a felső ligából: Pomo D'Oro

2011-06-15T07:55:00.001+02:00

Igen jó dolgom volt ravennai haverom, Roberto januári látogatásakor: este az Il Terzo Cerchióban vacsoráztunk, másnap a Pomo D'Oróban ebédeltünk.
Gianni Annoni belvárosi trattoriájában nincs ebédmenü, az árak pedig igen húzósak. Erre és egy pizza elfogyasztására kalkulálva kb. 50 percre váltottam parkolójegyet. Ez hiba volt...

tovább... »

"Paprikás csirke" - Rosenstein

2011-06-12T10:21:00.004+02:00

Mostanában a tradicionális konyhájáról nevezetes Rosensteinben is kísérleteznek klasszikus ételek megújításával és tálalási ötletekkel.

tovább... »

Schieszl - ide érdemes betérni

2011-06-09T10:38:00.019+02:00

A Schieszl család budakalászi borozója 1896-ban nyílt meg, majd a múlt század utolsó harmadában alakították többfunkcióssá (borozó, étterem, panzió). A jelenlegi tulajdonos S. Konrád; az utóbbi 10 évben már fia, az ifjabb Konrád is bekapcsolódott a működtetésbe (minket legutóbb részben ő szolgált ki).

tovább... »

Pizzéria a felső ligából: Il Terzo Cerchio

2011-06-07T09:52:00.003+02:00

Kedves, ínyenc és szélhámos exüzlettársam, Roberto, legutóbbi magyarországi látogatása első estéjén pizzára vágyott. Az évek során már végigjártuk együtt a jobb fővárosi helyeket, így magabiztosan jelölte meg az úticélt.
Az Il Terzo Cerchio egy aránylag tágas pincehelyiségben nyílt a Nagydiófa utcában, 2004 (?) környékén. A pincében nem volt hatalmas forgalom, viszont némely étel (pl. diós-gorgonzolás gnocchi) ízére máig emlékszem. A pizzák is új minőséget hoztak Budapestre, legalábbis az akkori (igen barátságos) árkategóriában. Megszerettem a helyet, gyorsan és nagyon.
Bő két év után az Il Terzo a féltitkos pincéből néhány tíz méterrel odébb, a Dohány utcába költözött. A felszíni, impozánsan rusztikus berendezésű helyen az árak is a néhány versenyzőt számláló konkurencia (legfelső pizzérialiga) szintjére emelkedtek. Nekem akkor és ott valami végleg elveszett a varázsból, bár ha példás pizzára vágytam, továbbra is elsőként gondoltam az Il Terzóra. Ami gyakran tömve volt, este beesve néha nem is kaptam helyet, vagy csak az igen fullasztó levegőjű pici "emeleten". Mostanában úgy tűnik, enyhült a zsúfoltság, az árak a válságban jól szelektálnak.

tovább... »

Csörögefánk (szerelmes békák)

2011-06-05T11:08:00.007+02:00

Szólok előre, ez se recept lesz...

tovább... »

Budapesti Bocuse d'Or selejtező

2011-06-03T11:39:00.007+02:00

A Bocuse d'Or szakácsverseny második selejtezőjét május 8-án rendezték a budaörsi Metro Vevőakadémián. Hét chef/commis páros indult a versenyen: Elek Richárd/Pál Sándor, Gál Norbert/Hrubiák Tamás, Giczi Andor/Garai Ádám, Kiss Krisztián/Geiszlinger András, Szabó László/Deák Ádám, Turtsányi György/Turtsányi Norbert, Volenter István/Benedek Barnabás. Mindenkinek egy halételt (lazac) és egy húsételt (bárány) kellett elkészíteni és 5 adagban a zsűri (elnök: Kalla Kálmán, tagok: Barbara Martina, Fausto di Vora, Kreil Vilmos, Varga Károly) elé tálalni.

tovább... »

Juca születésnapja - Ristorante Krizia

2011-05-30T09:50:00.005+02:00

Rengeteg "olasz" étterem van Budapesten, de ha az ember kifinomult olasz ételekre vágyik, ma sincs nagyobb választék, mint 4-5 évvel ezelőtt: 4-5 hely jöhet szóba. Gábor barátom új párjának születésnapjára a Kriziát szemeltem ki.
Foglaltam asztalt, pontosan érkeztünk a Mozsár utcába április 11-én. A pici szuterén helyiség még üres volt. Később is mi maradtunk az egyedüli magyar ajkú vendégek: egy 5-6 fős külföldi társaság érkezett, valamint két angolul beszélő, érdekes öltözetű férfiú.
Hosszasan töprengtünk a rengeteg pohárral megrakott asztal fölött, míg megszületett a döntés: Judit tésztát és desszertet választott, Gábor kirendelte a 7 fogásos degusztációs menüt (házi 18 hónapos érlelt sonka zöldsalátával, mozzarellával és fürjtojással, spárga és medvehagyma krémleves, lepényhallal töltött ravioli medvehagymás pesztóval és fésűkagylóval, napi sorbet, rombuszhal medvehagymás szósszal, sült nyúl rókagombával és polentával, gratinírozott friss eper borhabbal és vaníliafagylalttal), míg magam 4 fogásos vacsorára szavaztam (utóbb kiderült, elég lett volna 3 fogás is).

tovább... »

A blogger, a Blogger, a káosz és a vaníliaöntet

2011-05-28T09:17:00.008+02:00

Szűk két héttel ezelőtt már voltak problémák a Blogger szolgáltatással. Először csak az tűnt fel, hogy nem érkeznek hozzászólások (ez persze lehetett véletlen is), aztán nem lehetett posztolni, kissé később pedig azt vettem észre, hogy eltűntek az akkortájt írt, elmentett változtatások, cikkrészletek. Végül egyik reggel nem a nickem, hanem a keresztnevem jelent meg a posztok alatt, vagyis a profilom önjáróvá vált, valami átállítódott benne. Meglepő és mulatságos volt, kezdtem azt hinni, meghekkeltek.

"Vaníliaöntet" egy budai étteremben

tovább... »

Beszélgetés Takács Lajossal

2011-05-24T08:46:00.019+02:00

Az Olimpia tulajdonos-séfjével még tavaly beszélgettünk. Az interjú nagyobbik része eredetileg a Hejszakácsok portálon jelent meg.

Mely fontosabb helyekre és emberekre emlékszel vissza szívesen?
- Elsőként a bándi Udvarházból Cseh Lászlót említeném. Nála dolgoztam 19-20 évesen és Laci bácsitól rengeteget tanultam emberileg.Utána Szeremley Huba éttermében, a Szent Orbánban kemény időszak következett. Később Budapestre jöttem, a Jankó (Jankó Kortárs Magyar Étterem) séfje lettem a Várban. Itt történt először, hogy én alakítottam ki a konyhát és az étlap összeállításában is szabad kezet kaptam Valent Jánostól. A tulajdonos azonban eladta a Jankót, így három várbéli év után a Gold Bisztróba mentem.

tovább... »

(V)együnk jót: Les Comtes de Provence vérnarancslekvár

2011-05-21T09:22:00.005+02:00

Kedveljük a narancslekvárt. Legelébb az "angolos", kesernyés, narancshéjjal bőven ellátott fajtát. Valamikor régen Schwartau fémdobozos narancslekvárt vásároltunk (pontosabban Kamilla barátnője hozta időnként Németországból). A fémdobozt később üveg váltotta és megváltozott a beltartalom - ne találgassunk, milyen irányba -, elkezdtünk más márkákat próbálgatni. Volt valami angol cucc, ami elég jó volt, de nem találtuk többé; aztán görög, olasz, svéd, rosszabbnál rosszabb, zselésítő anyaggal és cukorral telenyomott vacakokat kóstoltunk.

tovább... »

István hala

2011-05-18T11:23:00.008+02:00

Bő egy héttel ezelőtt levelet kaptam Kachnics Istvántól, az egykori séfemtől (Maligán). A "tárgy" mezőben ez szerepelt: "hali, itt a halam".

tovább... »

Czifray-gála - főleg képekben

2011-05-14T09:16:00.026+02:00

Múlt vasárnap rendezték a Gerbeaud Házban a Magyar Gasztronómiai Egyesület két éven át tartó Czifray versenykurzusának díjátadó gáláját.

A versenysorozat győztese Horváth Szilveszter (La Maréda, Győr), második Győrffy Árpád (Alabárdos, Budapest), harmadik Széll Tamás (Onyx, Budapest); ők hárman Czifray arany fokozatot kaptak. Ezüstös lett Forster Zoltán (Jankovich Kúria, Rácalmás), Fodor Sándor (Solier, Gödöllő) és Danó Zoltán (Kogart, Budapest), míg a további 6 döntős (Galgóczi Gábor, Lipher Tamás, Moórné Somogyi Veronika, Nagy Zsolt, Rethling György, Sára Zsuzsa) bronzot kapott. A díjakat a köztársasági elnök hivatalának vezetője és az OTP egyik igazgatója adta át, legfontosabb eleme fokozatonként eltérő mennyiségű sztázsolás Michelin-csillagos éttermekben.
Állófogadásos formában megkóstolhattunk egyes versenyműveket, illetve néhány, kifejezetten erre az alkalomra közösen komponált fogást.

Üdvözlőfalatok

Libamáj, furmintzselé
Tatárbifsztek, kenyérropogós
Sült padlizsán és paprika, joghurthab
Osztriga
Kocsonyázott céklás kacsaerőleves, tejfölhab, kaviár

Menü

Hideg eper-paradicsom leves, spárga, citrusolaj
Újházi 1: erőleves, pirított és nyers gombák, lúdgégetészta, zöldborsó
Újházi 2: sült felsőcomb, taréj- és belsőségragu, tavaszi zöldség, pecsenyelé
Serpenyőben pirított ponty, paprikamártás, füstölt tokaszalonna
Rántott báránylapocka vagy malacláb, kapros töksaláta, pikáns paprikakrém (harissza)

Desszertek

Máglyarakás kétféleképpen
Esterházy XXI., házi diófagylalt

A menüből szerintem a gazpacho-átirat, a ponty (a csodás paprikamártással) és az Esterházy (a sós diófagylalttal) emelkedett ki, de minden jól volt elkészítve. Picit szomorkodtam, hogy a sok sziporkázó Újházi ötlet közül a - tradicionális darab mellett - ezt a számomra kevésbé átütőnek tűnő verziót (Újházi 2) választották ki. A máglyarakások sokaknak tetszettek, engem talán azért - is - nem ragadtak meg különösebben, mert a máglyarakásért alapváltozatban sem lelkesedem túlzottan.

Egy ínyenc engem figyel (Ted Aprajev)

Mr. Gastrogaleri, Mr. Kistücsök, Mr. Manuel is látható a képen (tessék találgatni!)

Michelin-csillagos hölgy koncentrál (Szulló Szabina)

Az Ő bonbonjairól sajnos lemaradtam (Csiszár Katalin)

Pizzériák: Cantina Pasta Fresca (R.I.P.?)

2011-05-04T09:48:00.003+02:00

A Cantina a gyorsan bedőlt - olvasmányaim szerint csúcséttermi ambíciókat dédelgető - Meridont váltotta a Markó utcai szuterénben. Amikor január 27-én este leparkoltunk a Bajcsy-Markó sarkon a Szőlészet és Pincészet kiállításról hazafelé tartva, szállingózott a hó és süvített a szél.

tovább... »

Günzer Zoltán Villányi Vörös 2007

2011-04-30T08:35:00.003+02:00

Günzer Zoltán boraihoz nem volt szerencsénk eddig (sőt, a másik Günzer, Tamás is nagyrészt kimaradt az életünkből, talán egy rozét és pár korty Cablert leszámítva).
Tél végén szedtem össze egy karton 1500-2000 Ft közti vörösbort a Bortársaságnál, ezt a bort erősen akciózták akkor, így került be a válogatásba. Megnéztem a honlapot, az akció most is él.
Az árhoz képest szép, sötét színnel és közepes testtel rendelkezik ez a 70% kékfrankosból és a két cabernet-ből készített küvé (az egykori Vylyan Red jutott eszembe róla). Picit intenzívebb gyümölcsösséggel és kevesebb füstös aromával még jobban tetszene, de így is itatja magát és igen jó vétel ennyi pénzért.

Günzer Zoltán Villányi Vörös 2007
Termelő: Günzer Zoltán, Villány (www.gunzer.hu)
Beszerzési ár: 1200 Ft (Bortársaság, akciós)
Pont (1-10): 5 fölé (átlagnál jobb)

Étterem Hét - három fogás háromezerért

2011-04-26T09:00:00.002+02:00

Újszerű kezdeményezés sajtótájékoztatójára invitáltak múlt szerdán a Citadella Panoráma étterembe. A DiningCity étteremkereső 5 éve, Hollandiában indította el a 'restaurant week' projektet. A volt keleti blokkból nálunk vetették meg leghamarabb a lábukat, májusban lesz az első rendezvény Budapesten.

Kiss Zoltán, a DiningCity itthoni képviselője röviden bemutatta a programot, majd a holland főszervező, Floris van Altea következett. Az "Étterem Hét" keretében 25 budapesti közép- és felsőkategóriás étteremben 3000 forintos egységáron fogyaszthatunk esténként 3 fogásos menüt május 16-tól május 22-ig. Az éttermek csak kapacitásuk egy részét kötik le erre a célra, hogy megelőzzék a túlzsúfoltságot és a szerviz minőségének csökkenését. A konkrét megvalósítás (kínálat) éttermenként eltér, lesz, ahol egy, máshol két-három menü áll rendelkezésre, míg egyes helyeken szélesebb kínálatból szabadon válogathatunk. Zárásként Müncz Gábor séf (Múzeum Kávéház) a saját verziójukat (két húsos és egy vegetariánus ételsor) ismertette.
A Budapesti Étterem Hét keretében kizárólag online foglalás lehetséges a DiningCity.com által működtetett, április 21-én beélesített étteremhét weboldalon keresztül. Itt az éttermek kedvezményes menüi megtekinthetők és a rendszer naprakészen összesíti a foglalásokat, vagyis láthatjuk, melyik helyen hány szabad hely van még egy-egy estére. A programban 25 étterem vesz részt: 220 Éves Pince (Symbol), Bonfini Kert, Chez Daniel, Chelsea, Citadella Panoráma, Clock, Fuji, Godot, Italian Fusion (Symbol), Jardinette, Kaltenberg, Kárpátia, Kisbuda Gyöngye, Krizia, L 19, Múzeum, Náncsi Néni, Premium, Puskás Pancho Sport (Symbol), Remiz, Robinson, Rozmaring, Ruben, Rustico, Zorbas.

A felsoroltak között remélhetőleg minden érdeklődő talál kedvére való helyet és ételsort vacsorára, egy jobb ebédmenü áráért. Szubjektív benyomásom szerint a legfelső liga tagjait nem nagyon mozgatta meg a kezdeményezés, de ez a torkos csütörtökök esetében is egyre inkább megfigyelhető.

A dekoratív kóstolófalatkák megszemlélése és némi langyos alkoholmentes pezsgő elfogyasztása után kisétáltam a Citadellán forrongó tavaszi nyárba. Ez volt az első nap idén, amikor melegnek éreztem a farmernadrágot.

Cappuccino kék Apponyiból

2011-04-19T09:51:00.008+02:00

Somlón jártunk egy bő hónappal ezelőtt. Kamilla a badacsonyi kutatóintézet által szervezett juhfarkteszten vett részt a Tornai Pincészet kóstolótermében, én sofőrködtem. Visszafelé megálltunk Herenden, szerettük volna megnézni a porcelánmúzeumot, de bezárt az orrunk előtt. A múzeummal szemben található az Apicius étterem és kávéház, az utóbbiba ültünk be.

A képeken látható motívum (Apponyi) a porcelángyár egyik legnépszerűbb terméke jelenleg, sok színben gyártják. Kellemesen arisztokratikus élmény ilyenből kortyolgatni a kávét, egy csésze + alj páros 20-30 ezerbe kerül a szomszédos boltban. Ettől függetlenül a kávéháztól nem kell megijedni, sőt, kifejezetten ajánlom a látogatását, teljesen normális árakon kínálják az élvezeteket (cappuccino 380 Ft, sütemények 420 Ft).
A képeken látható, egyedi (és visszafogott méretű) sütik közül a cappuccino szelet izgalmasabb, ebben a textúrák is váltakoznak, a másik példány (csokoládés-tejszínes) csak egyszerűen finom.

Ebéd a Csalogány 26-ban

2011-04-13T10:17:00.006+02:00

A Csalogány 26 vezette be Budapesten a gourmet, de megfizethető, fogásonként több tételből összeállítható ebédmenüt. Ha jól emlékszem, az első szezonban (2007) 1300 vagy 1400 Ft volt 3 fogás. Az ár azóta jócskán feljebb kúszott és az "alap" választékot feláras főételekkel is kiegészítik. Hideg januári napon ebédeltünk legutóbb a tavaly Michelin Bib Gourmand minősítést kapott étteremben.

tovább... »

Élményt tálalunk - Rókusfalvy Fogadó

2011-04-07T00:36:00.003+02:00

A hosszú hétvége első napján Alcsútdobozon megnéztük a hóvirágokat, majd hazafelé tartva megéheztünk. Etyek felső (nyugati) végén két fogadó áll egymáshoz nagyon közel, az ismertebbet választottuk. A Rókusfalvy Fogadóban már jártunk pár éve, de akkor még nem a mostani séf (Vidák Zoltán, ex-Menza) irányította a konyhát.
Szeretem a régi, vastag falú, zegzugos épületeket, ezt ráadásul nagyon csinosan berendezte a házigazda és csapata. Kamilla kissé átfázott, kér egy bodzapálinkát. Én nem borozhatok az autó miatt, a pincér házi szörpöket ajánl, a csipkebogyót választom. Kis csuporban kapok decinyi szörpöt és kihoznak mellé egy üveg szikvizet is, hogy magam kevergethessem ki a megfelelő arányt. Ezt kedves és nagyvonalú gesztusnak gondolom, míg a számlán meg nem látom, a pohár szörpöm így 900 forintba került. Ettől kissé átértékelődik bennem a figyelmesség. Node sebaj, Kamilla is ivott egy pohár szódát - ingyen...

tovább... »

Sütemények elvitelre: Déryné

2011-04-02T13:48:00.008+02:00

Itt talán még nem írtam, hogy a környékünkön található Budai Szamos választékát már eléggé meguntuk; évek óta úgy érzem, a minőség lassan, de határozottan lefelé tart, a sütikben szaporodnak a "kényelmi" anyagok. Marad a jóval drágább Auguszt Pavilon, de náluk is beleszaladhatunk kevésbé sikerült darabokba. Néha éppen este lenne szükség vásárolt süteményre, ilyenkor szokott eszembe jutni a Déryné. Ha valakit nem riaszt a bisztró világa és vendégköre, érdemes megnézni a desszertpultot.

A képen látható sütemények közül talán a könnyű, nem túlédesített gyümölcsös túrótorta nyerte el leginkább a tetszésünket. Az epermousse krémje kellemesen pikáns, arról készítői nem tehetnek, hogy a fehércsokit (valószínűleg ez a külső henger fő alkotója) nem kedvelem. A Déryné krémes is rendes anyagból készült, nem is bírja kifogástalanul a szállítást - ellentétben a városban elterjedt rémes, műanyagokból és zselatinból álló förmedvényekkel. A krém kissé nehéznek tűnik, számomra nem éri el Auguszték legutóbb kóstolt klasszikus krémesének szintjét, de a Szamos népszerű budai krémesével bőven versenyben van.
Vettünk még habos mákost, sajnos picit beleborult a cukortartó, a töményen csokoládés csokis álom pedig a Villa Bagatelle azonos (VB) nevű szeletére hajaz, de annál kevésbé összetett és izgalmas.
A Déryné süteményei jellemzően 650 forintba kerülnek, ami nem kevés, de a pénzünkért érezhetően tisztességes anyagokból készült, néhány közkedvelt cukrászda termékeit minőségben/egyediségben meghaladó - kézművesebb - édességeket kapunk.

Gus(z)ta volt

2011-03-31T13:34:00.007+02:00

Nem szeretek egyetlen, futó látogatás alapján véleményt alkotni egy vendéglátóhelyről, így a debreceni Gusta Bistróban tavaly augusztusban fogyasztott ebédünket nem írtam meg, csak pár szót feljegyeztem minden étellel kapcsolatban. Ma olvastam, a Gusta bezárt, nincs miért tovább őrizgetni a jegyzeteket és a - nem túl sikerült - fotókat.

Paradicsomleves (440 Ft) - finom.

tovább... »

Mazsola elment

2011-03-29T00:12:00.004+02:00

Kicsi, csúnyácska, csípőficamos, vesebeteg és süket talált cicánk tegnap befejezte földi pályafutását. Majdnem pontosan másfél évet töltött nálunk és reménykedem, boldog volt velünk.

Mazsola januárban megfázott, gyakran bebagyuláltuk, amíg jobban nem lett - ekkor (január 25) készült a kép.

Halászcsárda a Svábhegyen

2011-03-25T09:03:00.007+01:00

Rég elmúltak a daliás idők, amikor még többtucat pontyot fogtam nyaranta Balatonszárszón, viszont néha megkívánjuk a halászlevet. Budapesten a többféle, kifogástalan ízű hal beszerzése kétesélyes vállalkozás, inkább étteremben ennénk jó halászlevet. Régóta szemezek a Bajai Halászcsárdával, pár évvel ezelőtt egyszer majdnem be is mentünk, de akkor az irdatlanul magasnak tűnő árak elriasztottak. Tán csökkentették az árszintet vagy csak évekig nem emeltek, nem tudom, de most már nem tűnik riasztónak. Január második felének egyik fogvacogtató szombatján elérkezett a próba napja.

tovább... »

Gurtu, Garbarek, Bin-Jip

2011-03-21T10:31:00.003+01:00

Tegnapelőtt azon ritka alkalmak egyike volt, amikor többszáz kilométert utaztunk egy koncert kedvéért. Pécsett jártunk, a kulturális év alkalmából - időre meg nem - épült Kodály Központban. Ez az épület sokmilliós metropoliszokban is elégséges méretű lenne, kérdés, hogyan tudják eseményekkel és élettel megtölteni. Ennek ellenére se találtuk meg elsőre, ugyanis nem messze tőle épült egy monumentális könyvtár is...
Az előzenekar a tavaly alakult Bin-Jip volt. Egyszer már hallottam őket a Gödörben, akkor nem nyűgöztek le, bár ebbe valószínűleg belejátszott a fejfájásom is. Le most se nyűgöztek, de kétségtelenül van bennük valami, a technós-ipari effekteket (Andrew J.) és a helyenként brutális billentyűs "riffeket" és csilingelést (Kaltenecker Zsolt) érdekesen ellensúlyozza Harcsa Vera hangja (és lénye). Gyémánt Bálint rockos felfogású gitárszólói is erősen emelik a produkciót, kár, hogy most csak egy ilyet hallhattunk tőle. A legnagyobb meglepetés viszont számomra az volt, hogy a konvencionálisabb dallamosságra fogékony Kamilla élvezte a koncertet.

Balázs barátom vette meg a jegyeinket, meg se néztem őket, ezért azt hittem, a főszereplő a Jan Garbarek Group feat. Trilok Gurtu lesz. Fordítva történt (Trilok Gurtu Band & Jan Garbarek) és ez nagyon jó volt így. Garbareket elég sokat hallottam az elmúlt években és bármikor szívesen meghallgatom (ha nem kerül irracionális összegbe), de zenéje már kevéssé szolgál új izgalmakkal. Itt Garbarek csak egy volt a zenészek közül Trilok Gurtu abszolút multikulturális csapatának vendégeként és kiderült, hogy a zenélésbe csak időszakosan bekapcsolódó csapattagként is remekül működik. A főszereplő egyértelműen az indiai ütőhangszeres zseni volt, aki a dobolás-tablázás mellett néha énekelt is, valamint egy vödör vízbe bemerített csengettyűkkel és egyéb herkentyűkkel szférikus hangokat csiholt. Nagyon jók voltak a japán Lennonnak öltözött Andy Suzuki billentyűs futamai és a kis pohos olasz (Carlo Cantini) is remekül hegedült, teljesen feldobódtunk a végére.

A pécsi alkalmi koncertlátogatás azért nem lesz gyakori tevékenységünk: 3 óra körül bújtunk ágyba, már Budapesten.

Vendégségben Náncsi Néninél

2011-03-16T10:00:00.009+01:00

Dóra és Márk a máriaremetei kegytemplomban fogadott örök hűséget egymásnak november 20-án. A szertartást követő evészetre minket nem hívtak meg, így kézenfekvő volt a Náncsi Néni Vendéglőjét választani vacsoránk helyszínéül.
A Náncsi egyféle legenda, a színvonalas házias vendéglátás jelképe, legalábbis az volt sokáig. Magam ebben a szerepében némi kopást/megfáradást észleltem néhány évvel ezelőtt, ezért rég fordultunk meg itt, viszont - sokakkal ellentétben - nem töltött el örömmel, hogy a Michelin megvonta a Bib Gourmand címet a helytől (a büszke új tulajdonosok: 21, Arcade, Bock, Csalogány 26).
A beltérben semmi nem változott érzékelhetően az elmúlt években, a vendégek mennyisége is a szokásos, elég sokan vagyunk. Az étlapot tanulmányozva két dologra figyelek fel: az árak nagyjából azon a szinten tanyáznak, amit pár éve már túlkapásnak éreztem (most nem tűnik annak), másrészt jócskán rövidült a kínálat - de bőven elégséges ma is.

tovább... »

Hóvirágzás Alcsútdobozon

2011-03-14T11:33:00.004+01:00

Tegnapelőtt az alcsúti arborétumban jártunk. Állítólag itt található az ország legnagyobb hóvirágmezője.

Aki siet, még elcsípheti a gyönyörű látványt.

Pizzériák: A Pizzás Lounge

2011-03-07T09:28:00.005+01:00

A fenti különös nevű helyre a zsidó gasztrofesztivál (Gozsdu Udvar) keretében tévedtem. Egész pontosan az történt, hogy sehol nem találtam pontos infót a nyitva tartásról, így este 7 után szerettem volna megnézni a fesztivált. Ez hiba volt, egy lacikonyha-szerű standon kívül már nem volt nyitva semmi, így elkezdtem keringeni a környező utcákban. A Pizzásról már olvastam a TonyCaviar blogján, de nem volt különösebben vonzó kívülről a koncertplakáttal dekorált portálja. Aztán némi hezitálás után mégis ide tértem be vacsorálni. Végülis nem bántam meg.
A hely belvilága kissé ellentmondásos, fiatalos (jópofa falfestés), igényes (minőségi evőeszköz, térelválasztók, mosdó, a székek egy része) és olcsó-gagyi (szalvétába csavart evőeszköz, csomagolópapír az asztalokon, a székek másik része, az a bizonyos plakát a portálüvegen) megoldások keverednek. Mintha a tulajdonos nem tudta volna pontosan eldönteni, hová céloz.

tovább... »

Ferenczi Szekszárdi Pinot Noir 2006

2011-03-04T11:32:00.002+01:00

Az egykori Ferenczi-Debreczeni házaspár Etyeken és Szekszárdon is készített pinót 2006-ban. Volt mindkettőből pár kartonnal a Maligánban, a 2009-es nyárvégi menekülés óta eltelt időt atyámék garázsában töltötték szegények. Úgy képzeltem, az elvileg élénkebb savú etyeki tétel lesz állóképesebb, de nem így történt, a Debreczeni Kálmán-féle verzió már nyáron kissé fáradtnak tűnt.
Ez a szekszárdi darab színében nem mutatja az elmúlás jeleit, ízben is alig, igaz, egy palack teljesen "megdöglött" az utolsók közül. Bár az alkohol picit kilóg belőle és az újhordós aromák se pasztellek, a csúcson (bő másfél éve) szerintem a legszebb magyar pinók közé tartozott.

Termelő: Télizöldes Zrt., Alsónána (www.ferencziszolobirtok.hu)
Beszerzési ár: - (Maligán)
Pont (1-10): 5 fölé (átlagnál jobb)

Sej, a kertben ülni volna jó!

2011-02-28T09:01:00.009+01:00

A Jardinette Vendéglő kissé morbid helyen, a Farkasréti temető szomszédságában található. Nagyon kellemes, öreg gesztenyefákkal árnyékolt kerttel és üvegfalú, télikertszerű helyiséggel is rendelkezik. Gyakran szolgál temetések utáni étkezések helyszínéül és esküvői szolgáltatóként is elég népszerű, az á la carte látogatottság viszont ismétlődő, előtte vezető sétáim tapasztalatai szerint nem túl fényes.
Érdekes a viszonyunk a Jardinette-tel. Igen közel lakunk hozzá, mégis utoljára 2007-ben látogattuk meg. A konyha nem volt rossz soha, de átütően jó se, az árak ugyanakkor elég jó helyek szintjén tartózkodnak. Egy időben kínáltak ebédmenüt is, olyan tessék-lássék módon, aztán abbahagyták. Mostanában nagy az élénkség az étterem körül: az új séf, Tóth Sándor váltotta Budai Pétert a Helyi Téma receptes rovatában, a honlap megújult és újra kínálnak ebédmenüt is. Ez utóbbi vonzott be minket február 18-án.

tovább... »

Niederegger - marcipán Lübeckből

2011-02-25T07:18:00.006+01:00

A kávézóból kinőtt Niederegger cég 1806 óta működik a Hanza-városok egykori szövetségének központjában. A Niederegger név és a marcipán története összekapcsolódik.

A csinos alumíniumdobozban található bonbonokban 50%-os étcsokoládé burkolja a marcipánmasszát. A szögletes darabok visszafogottan ízesített (ananász, narancs, kávé) vagy natúr marcipánt tartalmaznak, a szívecskék ízesítetlenek, az ovális példányokban pedig különféle alkoholos italokból és gyümölcsből készített vékony zseléréteget találhatunk. Aki sok Anthon Berg vagy Szamos terméket evett már, annak eleinte szokatlan lesz a Niederegger termékek nyers marcipánjának természetes íze és szemcsés struktúrája.
Ezt a gyönyörű dobozt Kamilla ajándékba kapta egy német vegyipari cégtől, szerencsére nem tudom, mibe került. Így aztán gátlástalan sebességgel el is pusztítottuk a tartalmát.

Niederegger Nostalgiedose
Gyártó: J. G. Niederegger GmbH, Németország (www.niederegger.de)
Forgalmazó: Féda Kft., Budapest
Beszerzési ár: - (270 g)
Összetétel: mandula 37%, étcsokoládé 28% (kakaómassza, cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, szójalecitin, természetes vaníliaaroma), cukor, invertcukor-szirup, alkohol, glükóz-fruktóz szirup, természetes aromák, ananász, tojáslikőr, fehércsokoládé 0,5% (cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, szójalecitin, természetes vaníliaaroma), narancshéj, tejcsokoládé 0,4% (cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, kakaómassza, szójalecitin, természetes vaníliaaroma), tejszín, szilva, alma, narancslikőr, Armagnac, kávé, vaj, rum, vajzsír, Vilmoskörte brandy, sovány tejpor, citromsav, pektin, szójaliszt, nátriumalginát, fűszerek, borkősav

Kéknyelűk (kényelmi poszt)

2011-02-22T07:48:00.006+01:00

Múlt pénteken Szentendrén volt szerencsém tíz kéknyelűt vakkóstolni Albert gazda, Muskotály küvé, Vörös és fehér és a házigazda Benikuty társaságában. Beni nyilván nem a szakértelmem miatt hívott meg, hiszen az elmúlt 10 évben egy kéknyelűt kóstoltam (Váli, talán 2008) - fogalmam sincs, mi az, hogy kéknyelű (ez túl sokat nem változott egyébként, a tételek meglehetősen szórtak).

Heveny gyomorrontásom miatt késve érkeztem, így a bevezető olívaolajtesztet kihagytam. Némi szalonnás alapozás után kétszer próbáltuk végig az alufóliába csomagolt palackok tartalmát. Nem jegyzeteltem, de a végeredmény elég érdekes lett, ezért e rövid poszt (meg azért, mert rég írtam, viszont most alig érek rá, időnként dolgozni is kell).
A kóstolás részletei megtalálhatók az alábbi két írásban:

Albert gazda: 10 badacsonyi kéknyelű 9 termelőtől
Vörös és fehér: Váli Badacsonyi Kéknyelű 2009

Néhány tanulsággal szolgált számomra az est.
- Elcsodálkoztam az árakon: közel kétezerért (Demján 2007) és majdnem négyezerért (Szeremley 2005) is kapható rendkívül rossz kéknyelű.
- Meglepően korrekt volt a sokat - okkal - fikázott Varga Pincészet kereskedelmi forgalomba még nem került 2009-es Aranymetszés tétele.
- A győztes (Váli 2009) volt számomra az egyetlen, ami igazolta a kéknyelűben rejlő "nagyboros" lehetőségeket.
- Beni remek kocsonyát készít és figyelmes vendéglátó.
- Beláttam (másnap), hogy a sofőrrendelés okozta felszabadultságot nem feltétlen kellene mértéktelen borfogyasztással kihasználni...

[Lábjegyzetben megemlítem, Albert gazda valamelyes megismerése jócskán tompította az indexes újságírókkal szembeni előítéleteimet; Vörös és fehér Gáborral pedig kibeszéltünk egy régi, még rövid és dicstelen vendéglátós pályafutásom során keletkezett félreértést.]

Ebéd a Gold Bisztróban

2011-02-17T08:28:00.010+01:00

Sokat gondolkodtam, melyik étteremmel kezdjem az ebédmenü sorozatot, végül a Gold Bisztró mellett döntöttem. A helyről írtam már, nem is régen, viszont ide jártunk legtöbbet ebédelni az elmúlt 3 évben és ősz végén változás történt a konyhai és felszolgáló stábban. A bisztró elhelyezkedését (egy biliárd/fallabda/wellness komplexum része) és sajátosan modern belterét megszoktuk már, sajnos a közlekedés egyre drámaibb a Budafoki úton, parkolóhelyet találni is egyre nehezebb. December 13-án próbáltuk ki először, mi változott a konyha képességeiben.
Ha nagyon röviden le szeretném zárni a témát, a válasz: semmi, az ételek minőségén-mennyiségén nem érzékelhető változás.

tovább... »

Ebédmenük és pontok

2011-02-16T11:14:00.016+01:00

Elég gyakran járok étterembe ebédelni, ezért töprengek rajta darab ideje, hogy kicsiny blogom étteremértékelő részét érdemes lenne kiegészíteni az ebédmenük elkülönített értékelésével. A kedvezményes ebédmenü külön műfaj: van olyan hely, ahol fontosnak gondolják, máshol vélhetően kényszerből csinálják, egyes jó éttermek pedig nem vesződnek vele. Ennek megfelelően nem feltétlen ad azonos képet a helyről, mint az á la carte fogyasztás.

Bárányragu gnocchival (Olimpia)

Az alábbiakban kísérletet teszek egy kisebb skálán mozgó, de végeredményében a szokásossal azonos pontozási módszer kialakítására az ebédmenük számára. Holnap következik a puding próbája, egy rövid írás és egy új rovat formájában.

Minőség (1-10):
● Konyha (1-5):
1-1.5 : rossz (gyenge menza szint: ócska alapanyagok, trehány kivitel)
2-2.5 : átlag (kifőzde szint: tucatételek közepes minőségben)
3-3.5 : jó (némi fantázia, rendes alapanyagok és kivitel)
4-4.5 : kiváló (kreativitás, drága alapanyagok is előfordulnak)
5 : hibátlan (az ebédmenü korlátait értve nincs mibe belekötni)

● Adag (1-3):
1-1.5: kicsi
2-2.5: közepes
3: nagy

● Választék (0-1):
0: semmi
0.5: minimális
1: minden kategóriában van választási lehetőség

● Bónusz (házikenyér, szódavíz/ásványvíz, olcsó és iható bor) (0-1):
0: semmi
0.5: egy a háromból
1: legalább kettő a háromból

Árszint (1-6):
1-1.5 : olcsó
2-2.5 : alsó középkategória
3-3.5 : középkategória
4-4.5 : felső középkategória
5-5.5: drága
6: nagyon drága

Ár/érték (=minőség/árszint):
-1.2 : felejtsük el örökre
1.3-1.7: néha ki lehet próbálni
1.8-2.2 : minőséggel arányos árak
2.3-2.7 : simán lehetne drágább is
2.8- : kihagyhatatlan

Vörös kalandborok I.

2011-02-14T14:46:00.003+01:00

A címben arra szeretnék utalni, hogy palackos vörösbort vásárolni 1000 Ft alatt jelentős kockázattal jár (fehérnél megítélésem szerint 6-700 forint jelenleg a határ). A jó pénzbe kerül, ami meg olcsó, az nem szokott - túl - jó lenni. Az érem másik oldala: nincs rá állandó késztetésünk, hogy vacsorához kisszériás kézműves termékeket fogyasszunk kísérőnek. Viszonylag ismert pincék vagy sosem hallott termelők kirívóan olcsó borai képében a kísértés rendre megjelenik az üzletekben...

Bujdosóék merlója a legdrágább darab a trióban. Amikor megláttam a gazdagréti boltban, arra gondoltam, betárazunk belőle 10-20 üveggel, aztán az első kóstolás után letettem róla. Már a barnás-narancsos színén és illatán érezhető, fáradóban a bor, majd ezt a kóstolás is igazolja. A korty rövid, a szerkezet nagyon egyszerű, pici kesernyével a végén. Gyümölcsösség nélkül az ilyen vékonyka vörösborok akkor se vonzanak, ha nem tarolnak bennük a savanyák és kesernyék, vagyis nincs igazán szembeötlő baj velük.

Bujdosó Merlot 2005
Termelő: Bujdosó Pincészet, Balatonszemes (www.bujdoso.com)
Beszerzési ár: 900 Ft (Match)
Pont (1-10): 3 (gyenge)

Tabdi bort még nem ittam, a kíváncsiság vett rá, hogy leemeljem a palackot a gazdagréti bolt alsó polcáról. Ez a tétel már komolyabb kihívás volt, mint az ára alapján sejtettem is, ráadásul nem Tabdiból származik: honlapjuk szerint Kissék integrátorok az Alföldön (otthon tűnt fel, hogy a palackon még évjárat sincs feltüntetve).
A nyitás után először penetráns technokolos-acetonos aromák áradnak ki a palackból, majd a pohárban forgatva némi - aszalt vagy aszott - gyümölcs is megjelenik. Kóstolva közel se ilyen rettenetes az élmény, ez egy iható bor, bár nem szeretnék többet inni belőle. Másnapra kissé kiszellőzik, az oldószeres buké már tolerálható, legyőzi a közepes testtel és sötét színnel párosuló "alap" kesernyésség és savanyúság. Inverz ínyenceknek tehát érdemes levegőztetni egy csinos dekantáló kübliben, illetve a manapság oly divatos, kisdinnye méretű vörösboros poharakat is ajánlatos használni hozzá...

Kiss Merlot
Termelő: Kiss és Társai Kft., Tabdi (www.kissboraszat.hu)
Beszerzési ár: 450 Ft (Match)
Pont (1-10): 2 (rossz)

A Szent Gaál brandet nem szokás a kutyaütők között emlegetni, ezért megörültem az akciós bikavérüknek - annak ellenére, hogy az eddigi egyetlen találkozásom a márkával (valamelyik kadarka) nem volt túlzottan lelkesítő.
A hátcímkén virít, hogy "kiemelkedően jó ár/érték arányú bor". Ilyet még nem láttam borcímkére nyomva, de nem baj, mindig tanulok valami újat. A nyitás után intenzív szörpös (meggyes-málnás) illatokkal támad a némileg silleres színű nedű, majd kóstolva is felidézi bennem a Márka nevű üdítő egyes verzióinak világát. A tanninokat és savakat selymesnek is mondhatnám, bár inkább az a helyzet, hogy kevesek/laposak.
Iwas kolléga az Index egyik boros topikjában ételbarát bornak nevezte, a jelző nagyon találó, tehát mindenképp együnk is mellé valamit.

Szent Gaál Kastély Szekszárdi Bikavér 2007
Termelő: Szent Gaál Pincészet, Zomba (www.szentgaal.hu)
Beszerzési ár: 700 Ft (Kaiser, akció)
Pont (1-10): 3 fölé (gyenge)

(V)együnk szart: Ikea narancs és bodzavirág lekvár

2011-02-11T10:58:00.009+01:00

Valamikor voltak illúzióim az Ikeával kapcsolatban: ez a multi mégis más, mint a többi, olyan jobb fej, aránylag jó minőségű termékekkel. A pici raktáramban Ikea állvány áll vagy 15 éve, a könyvespolcaink is onnan származnak. Rendszeresen vettünk bizonyos élelmiszereket, elsősorban a zseniális narancsos kekszre emlékszem (régen kivonták a forgalomból). Közben lassan megváltozott valami, az egykor oly precíz, lapra szerelt bútorokat néha csak hosszas fúrás-faragással lehet összerakni, mint legutóbb is történt a cipőszekrényünkkel. Az árak folyamatosan csökkennek, sajna, a minőség se stagnál.

tovább... »

Árnyas - fények és árnyékok

2011-02-03T10:36:00.011+01:00

Érdekes incidens színtere volt az óév utolsó napjaiban a Gasztrokommandó blog. Az Árnyas Étterem tulajdonosa, Giber János tulajdonostól szokatlan terjedelemben, megfontolandó érvektől se mentesen reagált egy meglehetősen felületes kritikára. A legfontosabb érve az volt, hogy a botcsinálta "étteremkritikusok" jószándékú emberek megélhetését tehetik tönkre, ezért kizárólag megfelelő hozzáértés birtokában, a hibák és erények pontos megnevezésével szabad kritizálni. Mivel bekapcsolódtam a vitába egy korábbi rossz élményem kapcsán, én is megkaptam a magamét. Később a disputa a Facebookon folytatódott, ebből már a médiummal kapcsolatos ellenérzéseim okán kimaradtam. Ellenben megígértem, hogy megkóstolom újra az Árnyas konyhájának produktumait, hátha sikerül végleg elfelejteni azt a régi, rémes borjúpaprikást - és megfelelő részletességgel leírni az ételek erényeit és hiányosságait...
Gyönyörű havas nap volt, a Normafánál jártunk. Közepes méretű séta és egy közepes minőségű/méretű tejfölös lángos elpusztítása után az Árnyas irányában ereszkedtünk le a hegyről.

tovább... »

Boldogságos - valóban?

2011-01-31T10:23:00.005+01:00

Kamilla egri borlovagrendes látogatásának másik szuvenírje ez a bor (az egyik a Merengő csokoládé volt). Lőrincz Györgynél kóstolgatták a szortimentet, a Boldogságos megtetszett neki, vett egy palackkal.
A Boldogságos dűlő terméséből készült házasítás (olaszrizling, viognier, szürkebarát) tekintélyt sugárzó, súlyos palackkal és visszafogottan gyönyörűséges címkével hódít. Egész más világ ez a letisztult tipográfia, mint a kezdeti időszak gyakran harsány színekkel megfejelt szóáradata.
A bor az otthoni "érzelemmentes" körülmények között kevésbé bizonyult lenyűgözőnek, mint a termelőnél. A korábbi St. Andrea fehérborokkal ellentétben a 2009-es Boldogságosban nem teng túl az újhordó, viszont az előkelő küllem és az ár ismeretében valamivel izgalmasabb beltartalmat vártam. A savak szép gömbölyűek, jó inni, de a cég honlapján kulcsszóként szereplő lendületből nem sokat éreztünk. A korty végén az alkohol kicsit szúr - tán időzhetett volna még a pincében/palackban egy keveset.

St. Andrea Boldogságos 2009
Termelő: St. Andrea Kft., Egerszalók (www.standrea.hu)
Beszerzési ár: kb. 2500 Ft (St. Andrea Kft.)
Pont (1-10): 5 fölé (átlagnál jobb)

Caffarel Gianduia - klasszikus aranyáron

2011-01-28T09:20:00.000+01:00

A Caffarel cég 1826 óta működik egy Torinóhoz közeli kis faluban (Luserna San Giovanni), ők találták ki 1865-ben a Gianduia nevű háromszögletű mogyorós édességet.

A jobb-rosszabb másolatok évek óta jelen vannak a magyar piacon, a Sorinié például szerintem teljesen rendben lévő. Mivel a magas mogyorótartalmat nem lehet kispórolni, az utánzatok se olcsók, a Caffarel pedig igazi luxusbonbon, egyedi kézműves termékek árszintjén forgalmazzák (picit csodálkozom is, hogy ennyi pénzért se futja valódi vaníliára). Két változata van, a "klasszikus" világos és a sötét példányok vegyesen találhatók a csinos dobozkában. Mindkettőt elképesztő sebességgel fogyaszthatjuk el, ha nem hallgatunk a legendás önuralmunkra...

Gyártó: Caffarel S.p.a., Olaszország (www.caffarel.com)
Forgalmazó: Brandmix Kft.
Beszerzési ár: 4500 Ft/300 g (Csokissimo)
Összetétel (classic): cukor, mogyoró 28%, kakaómassza, teljes tejpor, kakaóvaj, mandula, vanillin; (dark): cukor, mogyoró 28%, kakaómassza, alacsony zsírtartalmú kakaópor, kakaóvaj, vaj, mandula, vanillin

Erhardt és sous vide

2011-01-24T09:43:00.006+01:00

[Előre kell bocsátani, Erhardt Zoltánnal volt egy sikerületlen üzleti ügyünk. Majdnem megvette a felesleges sous vide gépemet, de utóbb visszakozott, feltehetőleg azt gondolta, át akarom ba**ni. Pedig nem. Szóval, ha most körmönfontan megfogalmazott fikaária következik, az említett tényt fontolják meg kedves olvasóim.]

Gyönyörű, napsütötte reggel volt december 2-án, mikor Kamillával Sopronba indultunk a bormarketing konferenciára. A Sopron Hotel parkolójában már elkélt volna a téli gumi. Mikor a helyszíni (ingyen)vacsora helyett visszafelé indultunk sötétedés után, drámai intenzitású havazás kezdődött. Lecsúszkáltunk a latyakos Híd utcán az Erhardt irányába...
Az étteremnek otthont adó régi épület egyirányú utcában húzódik meg. A beltér hangulatosan zegzugos, kis termekben lehet elrejtőzni a többi vendég elől. A pincérek dolga nem könnyű a vastag falak között, de nagyon jól teljesítenek. Időnként diszkréten belesnek hozzánk, éppen hogy állunk az étlap tanulmányozásával, majd az egyes fogásokkal. A nem túlburjánzó, de bőséges választék mellett van havi ajánlat, rendelünk ebből is.

tovább... »

(V)együnk jót: Orogiallo színes levéltészta

2011-01-22T08:47:00.004+01:00

Ezt a tésztát a Fény utcai piacon levő Itália Zamata boltban szerezte be Kamilla. A céget nem akarom különösebben reklámozni - mivel nem fizettek érte és vásároltunk ott egy Santa Rosa márkanevű, Unilever terméknek bizonyult, drága és nagyon ócska narancslekvárt is -, de ez a tészta finom és szép. A vastagsága miatt hosszabban (16-18 perc) kell főzni, mint a megszokott tésztákat, viszont picit más élményt is ad a fogyasztása, feldobhatunk vele ünnepi alkalmakat.
Mi legutóbb zsályás bolognai raguval ettük, előtte pedig egy tonhalas-kapribogyós verziót próbáltunk ki vele.

Orogiallo Strascinati Colorati
Gyártó: Pastificio La Bolognese s.r.l., Olaszország
Forgalmazó: Clean Shop Kft., Taksony
Beszerzési ár: 1000 Ft/500 g (Itália Zamata)
Összetétel: durumliszt, víz, színanyag 3% (paprika, spenót, kurkuma, cékla, tintahal)

Pizzériák: Aromi

2011-01-19T10:52:00.008+01:00

Az Aromi nem csak pizzéria, sőt, az a szomorú helyzet, ha szeretne az ember enni egy normális krémlevest Budaörsön, ez a hely az egyetlen opció. Amikor nyitott (2008?), pizzában még volt helyi alternatíva, gyakran jártunk a Pizza 108-ba a főút mellett. Ott picit túlméretezett, de teljesen elfogadható minőségű pizzát sütöttek (nyáron a kertben, fatüzelésű kemencében), aggódtam is, a közeli olasz konkurencia tönkreteheti őket. Ez volt az ok vagy más, nem tudom, a Pizza 108 tavaly bezárt. Közben az Aromi árai szép lassan felkúsztak a pesti éttermek szintjére, bár szerencsére az Il Terzo Cerchio-Pomo d'Oro-Toscana triót még nem közelítették meg. Nincs is ezzel semmi gond, a jót meg kell fizetni. Az Aromi pedig jó. Pizzában különösen (szerintem javult a kezdeti időszakhoz képest), de másban is eléggé.

tovább... »

Mészáros Ohmerops 2007

2011-01-16T09:49:00.005+01:00

Mészáros Pál szekszárdi csúcsküvéje a gyurgyalagról (Merops apiaster) kapta nevét, később az elnevezések szabályozásának útvesztői (egy olasz bor már létezik ilyen néven) miatt átkeresztelte Ohmeropsra. Klasszikus bordói összetételű házasítás, a két cabernet és merlot található benne.
Nem szoktam hosszan merengeni, hogy pontosan milyen íz- és illatjegyekre lehet asszociálni egy nagyon jó bor esetében - olyan gyorsan megittunk egy palackkal, hogy a mélységeket nem is volt idő feltérképezni. Általában zavar a magas alkohol, az Ohmerops viszont a 14,5% ellenére teljes harmóniában van, gyümölcsös és mégis érett/koncentrált. Érdemes lett volna még tartogatni a pincében, mert ritkán veszünk ilyen drága bort (ezt se vettük, Kamilla ajándékba kapta a termelőtől), de inkább felbontottuk az új esztendő első napjának családi ebédjéhez.

Termelő: Mészáros Borház Kft., Szekszárd (www.meszarosborhaz.hu)
Beszerzési ár: -
Pont (1-10): 7 fölé (kiváló)

Mogyorókrém gazdagoknak és szépeknek

2011-01-14T10:07:00.009+01:00

Gyerekkorom óta imádom a Nutellát, még Ausztriából kezdtük "importálni" a szocializmusban, több más édességhez hasonlóan. Beosztani és alkalmanként csak keveset elfogyasztani sose voltam képes, így az egyedüli megoldás az, ha nincs itthon. Mióta mélyebben érdekel a gasztronómia és figyelem az apró betűket a címkéken, könnyebb megtartóztatni magam, hiszen a Nutella döntő hányada cukor és pálmaolaj, ráadásul van egy olyan gyanúm, hogy rontották a minőségét, legalábbis a magyar piacra kerülő példányok esetében. Viszont gyakran ábrándoztam arról, milyen jó lenne egyszer megkóstolni egy gurmé kivitelű csokis mogyorókrémet...

Az Amedei mogyorókrémjéről Ízbolygó cikkében olvastam. Karácsonyra ez volt az egyetlen határozott kívánságom Kamillától. A Keserédesben elfogyott a mogyorós csoda, viszont máshol sikerült beszereznie. Sajnos, időnek előtte megtaláltam, így a szentestét csak az üres üvegcse érte meg.
Most az jönne, hogy leírom, el voltam ájulva tőle és vegyen ilyet mindenki, aki megengedheti magának. Erről szó sincs, nagyon finom, gazdagon mogyorós-csokoládés (és leheletnyit sós) az íze, de ez így is csak egy csokis mogyorókrém - közel sem éreztem olyan katarzist, mint egyes csúcskategóriás csokoládék esetében. Biztos, hogy nem veszek többet, nekem ennyit (azonos tömegre számítva az ár kb. hatszorosa a Nutelláénak) nem ér meg ez az élvezet, de kipróbálni jó volt. Esetleg házilag is érdemes kísérletezni, itt egy szimpatikus recept, szintén Ízbolygótól.

Amedei Crema Toscana Alla Nocciola
Gyártó: Amedei s.r.l., Olaszország (www.amedei.com)
Forgalmazó: Cacao.hu Kft.
Beszerzési ár: 2500 Ft/200 g (Csokissimo)
Összetétel: mogyoró (Tonda Gentile delle Langhe) 47%, nádcukor, sovány tejpor, kakaómassza, kakaó, vanília

Hanner est a Carmen Étteremben

2011-01-11T09:01:00.019+01:00

A két Michelin csillagos Hannert a molekuláris gasztronómia osztrák zászlóvivőjeként szokás emlegetni. A győri Carmen séfje, Marton Péter egy hetet stázsolt Heinz Hanner mayerlingi, három GaultMillau sapkával is rendelkező éttermében. Tapasztalatait Hanner receptek megvalósításával-feldolgozásával egy vacsoraest keretében mutatta be november 26-án, amire a Hejszakácsok portál is meghívást kapott. Kiss Gyula felkérésére - jobb híján - én képviseltem a Hejszakácsokat párom, Kamilla társaságában.
Nem gyakran történik velünk ilyen, de elsőnek érkeztünk az elegáns hotel-étterem-wellness-fogászat komplexumba. A kedves étteremfőnök (f&b manager), Jankó Ernő fogadott minket és egy négyfős asztalhoz ültetett, amihez szerencsére a további két ember nem érkezett meg, így „riporteri” cuccaimat szétrakhattam az asztalon. Szerettem volna alaposan körülnézni a konyhán is, de aztán megértettem, hogy a konyha nem hatalmas, így nem zavartam hosszasan a nagy izgalommal készülődő Marton Pétert és 3 munkatársát (Németh Balázs, Nyári Roland, Renner Attila). A kb. 40 főre méretezett étterem közben nagyjából megtelt, egy hatfős asztal maradt csak teljesen üres, ők az amuse bouche felszolgálása után érkeztek meg.

tovább... »

Lindt Hot Granatapfel & Chili

2011-01-08T13:08:00.005+01:00

A Hot Mousse széria táblái újabban ívelt felületű kockákból állnak és a Lindt német gyárából érkeznek hozzánk (emlékeim szerint az első ilyenek még - a többi gyümölccsel kombinált csokimousse-hoz hasonlóan - sík felületű táblák voltak).

Ez a 70%-os töltött csokoládé az egyik kedvencünk, a gránátalma íze és a csípősség remekül működnek együtt. Úgy tűnik, a korábbi forgalmazónak árlenyomó versenytársa akadt, így jócskán 1000 Ft alá süllyedt a 15 dekás táblák ára.

Gyártó: Lindt & Sprüngli GmbH, Németország (www.lindt.de)
Beszerzési ár: 650 Ft/150 g (Müller)
Összetétel: kakaómassza, cukor, gránátalmalé (14%), kakaóvaj, glükózszirup, vajzsiradék, pektin, aroma, szójalecitin, vanília, chilikivonat

Pizzériák: Don Francesco

2011-01-03T11:23:00.007+01:00

Egyik kedvenc "gyorsételem" a pizza. Mi, magyarok szemlátomást megkedveltük a pizzát, ha következtetéseket vonhatunk le a pizzériák számának elképesztő növekedéséből. A hőskorszakon - amikor olaszok számára is pizzaként értelmezhető valamit kevés helyen lehetett kapni - már túl vagyunk, de a pizzakánaán még nem jött el, a helyek többségében a tésztával és/vagy a feltétekkel akadnak problémák. Azt viszont örömmel látom, az amerikai serpenyős-olajos-vastagtésztás pizzastílus teret veszt, a Pizza Hut sorban zárja be éttermeit.
Gyakran megfordulok pizzériákban, többnyire pizzát eszem és egy tipikus édességet (tiramisu, profiterol), esetleg bevezetésnek krémlevest. Ebből a kevésből remekül meg lehet ítélni a hely konyhájának képességeit és a tulajdonos szándékait. Ahol jó a pizza és a tiramisu, általában házi készítésű tészta is akad az étlapon és a húsokkal is elboldogulnak. Ahol meg a pizza se nyújt nagy élvezetet, jobb, ha tartózkodunk az étlap más szegmenseinek felfedezésétől...

tovább... »

Fonó előszilveszter

2010-12-31T11:51:00.005+01:00

A Fonóban a régebbi jazzes-népzenés Kassák karácsonyok helyett idén előszilveszteri jazzbulit szerveztek, itt voltunk tegnap. Ifjabb Szakcsi Lakatos Béla, a Győrffy-Lőrinszky duó és Lamm Dávid után a legifjabb Csoóri Sándorral kiegészített Dresch Quartet jelentette a fő attrakciót.
Dresch Mihály zenéje új energiákkal telítődött a közelmúltban. Némi meglepetésemre idei és élvezetes videót nem találtam a neten, így ezzel a 2008-as szentendrei felvétellel (Dresch Quartet inc. Baló "cintányérfejű" István) kívánok boldog új évet minden kedves olvasómnak!

Két rozé Szekszárdról

2010-12-29T09:39:00.009+01:00

[Nem szándékozom naponta posztolni, viszont aránylag sokféle bort kóstolunk, így a borok bemutatásával mindig el vagyok maradva. A két szekszárdi rozéból még tavasszal/nyáron vettünk összesen 15 palackot, az idei rózsaszín borszükségletünket jórészt ők fedezték.]

Dúzsi Tamást "rozékirályként" szokták emlegetni, rozéi megvásárlásával nehezen nyúlhatunk mellé. Fokozatosan bővülő, fajtaborokból és házasításokból, valamint primőr kiadásból álló rozépalettáját kissé nehezemre esik átlátni, talán előbb-utóbb dűlős példányok is megjelennek...
Reménykedem, a tavalyi alaprozéjára nem túl büszke. Nekünk mindenesetre komoly csalódást okozott, már nyár közepén is fáradtnak tűnt minden palack tartalma a szekszárdi beszerzés és a viszonylag ideális tárolási körülmények ellenére. Szép, halvány színére rácáfolva a korty elég hervadt, némi élesztős jegyekkel.

Dúzsi Szekszárdi Rose 2009
Termelő: Dúzsi Tamás Borászati Kft., Fácánkert (www.duzsitamas.hu)
Beszerzési ár: 1100 Ft (Borok Háza, Szekszárd)
Pont (1-10): 3 (gyenge)

Halmosi József emlékeim szerint 2008-ban készített először rozét, így nagyon kellemes meglepetést okozott a 2009-es terméke. Valahol félúton helyezkedik el (színben is) az intenzíven szénsavas, frissítő, de beltartalomban néha túl karcsú alföldi stílus és a gyakran nehézkes-silleres villányi darabok között. Vagyis pont olyan, amilyennek egy szekszárdi bort általában is elképzelek - és amit szeretünk.
Nekem idén ez volt a legszebb rozé, harmonikus és elégséges tartalommal, mégis kellő üdítő hatással.

Halmosi Szekszárdi Rozé Házasítás 2009
Termelő: Halmosi Pincészet, Szekszárd
Beszerzési ár: 1000 Ft (termelő)
Pont (1-10): 6 (jó)

[Végezetül megjegyzem, a rozét/sillert kissé külön csoportnak érzem, ezért elsősorban önmagukhoz viszonyítva pontozom őket. Egy általam X pontra taksált rozé nem feltétlen jelent olyan élvezeti értéket, mint az azonos pontszámú fehér- vagy vörösbor.]

Borzas rétisas Kelenföldön

2010-12-27T11:41:00.008+01:00

A Rétisas Kisvendéglő a kihalt Hotel Wien mögötti utcában, a pályaudvar szomszédságában található. A környék nem túl lakályos, de a házias konyha állítólag jó, hogyan is élhetnének meg másképp ezen az isten háta mögötti helyen. A remek mátrai borzaskáról aznap olvastam valahol egy dicshimnuszt, így a megszokott Barackos helyett itt estebédeltünk egy december közepi napon.

tovább... »

Meybona Amaro - drága csokoládé izgalmak nélkül

2010-12-24T10:15:00.007+01:00

Van csokoládé, amiről kóstolás nélkül is sejthető, hogy nem jó. Például rosszat jelent, ha az összetevők felsorolása így kezdődik: cukor, kakaómassza, növényi zsír - mivel az alkotóelemeket a mennyiségük sorrendjében szokás feltüntetni. Van csokoládé, ami igényes kézműves terméknek szeretne látszani, például a decens, fehér dominanciájú csomagolása vagy éppen a szokott 100 grammostól eltérő porció révén - pedig kiemelkedő minőségről szó sincs. Van olyan csokoládé is, aminek az összetétele teljesen bizalomgerjesztő, mégse szolgáltat számottevő élvezetet.

Ez a 72%-os Meybona tábla - különösen az árával összevetve - az utolsó eset. Még emulgeáló lecitin sincs benne, de annyira semlegesen édeskés és semmilyen az íze (pici kávés árnyalattal lecsengéskor), hogy főzőcsokinak biztos ideális lenne. Egy bibi van, ahhoz picit drága, hiszen 250 forintért kapható 60%-os Tibi; éttermeknek, igényeseknek és sznoboknak pedig ott a Valrhona, Amedei és társaik.
Picit keresgéltem, mégis miféle cég a Meybona. Kiderült, családi tulajdonban levő és német. A magyar forgalmazó honlapjának fogalmazását talán megkapónak nevezhetném - hiszen Karácsony van...

Gyártó: Meybona GmbH, Németország (www.meybona.de)
Forgalmazó: Brandmix Kft.
Beszerzési ár: 1000 Ft/100 g (Árkád)
Összetétel: kakaómassza, cukor, kakaóvaj, Bourbon vanília

Kisduna keringő

2010-12-18T13:08:00.012+01:00

[Ez egy nagyon rövid bejegyzés is lehetne. Ettem az említett helyen. Elég szar volt.]

●

A dunavarsányi (gyakran taksonyinak nevezett, eredetileg Taksony vezérről elkeresztelt) hídnál valamikor jó volt süllőzni. Manapság egy komplett hétig is lehetne dobálni, mire adódik egy kapás. Ezt belátva egy szeles novemberi estén a híd szigeti (szigetszentmiklósi) oldalán levő Kisduna Étterem-Panzióba tértem be további erőlködés helyett.

Forrás: www.kisdunainagyhajok.hu

tovább... »

Quasimodo

2010-12-14T00:40:00.008+01:00

Természetesen nem a regényalakról van szó, hanem egy viszonylag újkeletű védencünkről - akit Kamilla szerencsére nem akar beköltöztetni hozzánk.

A cirmos, kissé csapzott bundájú cicával az egyik szomszédos utcában találkoztunk nyáron. Zord ábrázata, mélyen ülő szemei és nem túl kifinomult viselkedése miatt kapta tőlünk nevét.

Quasimodo azóta megszépült a bundaváltás révén, a viselkedése is sokkal cicásabb lett. Mostanság, az ínségben különösen lelkesen várja a szponzorok érkezését.

Ferenczi Szekszárdi Cuvée 2006

2010-12-12T16:41:00.005+01:00

Ez megint egy olyan tétel, ami a Maligánból maradt rám, pár napja ürült ki az utolsó palack.
Ferenczi Pálma bora merlot, cabernet franc és zweigelt házasításából készült. A nem tökéletes tárolási körülmények ellenére még szépen tartja magát, bár szerintem tovább őrizni nem lenne célszerű. Teste közepes, a savak és tanninok egyaránt finomak, az alkohol és a hordó se kiáltanak ki belőle.
Egy boldogabb és gazdagabb világban valami ilyennek képzelném a mindennapok vörösborát.

Termelő: Télizöldes Zrt., Alsónána (www.ferencziszolobirtok.hu)
Beszerzési ár: - (Maligán)
Pont (1-10): 6 alá (jó)

Bábeli ebéd

2010-12-09T14:18:00.020+01:00

Feltehetőleg sokan érdeklődnek a csúcséttermek világa iránt. Mit tudhat egy étterem, ahol a megfelelő borokkal kísért vacsorára simán otthagyhatunk 30-35000 forintot fejenként? Én is kíváncsi vagyok, persze, de nem szívesen költök ennyit egy éttermi étkezésre, hiszen nem gondolom, hogy akkora aranyszájú gurmák lennék, a 6-8 fogásos étkezéseket se feltétlen tartom szórakoztatónak. A legtöbb helyen van "jóárasított" ebédajánlat, ez lehetőséget ad a kipróbálásra. Épeszű ember tudja, hogy féláron, a legdrágább alapanyagok mellőzésével nem kaphatja meg a teljes élményt, de a konyhai stáb azonos. Vajon hogy viszonyulnak a csúcséttermek ebédei egymáshoz és a jó éttermek/bisztrók hasonló árú normál választékához? Korábban már kipróbáltuk a Costes és az Onyx ebédjét, most - születésnapomon - a Babel Delicate volt soron.
Látogatásunk érdeklődéssel kezdődik. Atyám nem a csúcsgasztronómia híve, így megnyugvással hallom a telefonban, hogy éppen van gulyásleves és marhapörkölt is a déli étlapon. Biztos, hogy nem teljesen hagyományos felfogásban elkészített darabok, de nagy baj így se lehet. Elindulunk, szokás szerint az ebédidőszak végét célozzuk meg.

tovább... »

Halmosi Szekszárdi Óvörös 2007

2010-12-06T13:16:00.011+01:00

Halmosi Józsefet régóta ismerem, gazdaboltja volt az első szekszárdi (metszőolló)kereskedő partnerem a kilencvenes évek elején. Később vinotékával bővítette az üzletet, még később a gazdabolti profil megszűnt, a tulajdonos teljes erejével fő hobbijával, a szőlészettel-borászattal kezdett foglalkozni. Párszor vettem bort tőle, főleg a kadarka iránti szeretete fogott meg.
Amikor - balszerencsémre - rászántam magam a Maligán üzemeltetésére, kézenfekvő volt, hogy a ház egyik vörösbora egy Halmosi kadarka lesz. Nyitáskor alaposan bevásároltam Halmosi borokból, a normál és magnum kiszerelésű kadarka mellett az akkor különösen kedvező áron kínált óvörösből is. A kaland végén ezekből maradt a legtöbb a nyakamon. Mivel ilyen vörösbort annyiért nem tudnék újra venni, nem adtam el belőlük, így egy bő év alatt elszopogattunk közel 100 liternyi Halmosi kadarkát és óvöröst.
Az óvörös név szekszárdi hagyomány, általában a bikavér minőséget el nem érő küvéket nevezik így (azok, akik bikavért is készítenek). Kellemes, meggyes illatokkal köszönő ivóbor, semmi nem lóg ki belőle, de túlzott mélységei sincsenek. Mi általában étel mellé iszunk bort, erre kiválóan alkalmas.

Termelő: Halmosi Pincészet, Szekszárd
Beszerzési ár: - (Maligán)
Pont (1-10): 4 (átlagos)