Rétisas, Mackó, szalontüdő, borzaska

A címben szereplő állatsereglet megfejtésével kezdem: a Rétisas egy nem különösebben vonzó küllemű, viszont házias konyhájú kisvendéglő a kelenföldi pályaudvar és az M 7 autópálya között. Mackóúr a blogom gyakori és kedves hozzászólója, de ennél jóval fontosabb, hogy a hazai hobbista étteremkritika hajnalán Medwe gyakori kóstolótársa és fórumának társszerzője volt. Együtt ebédeltünk a Rétisasban.


A Rimaszombati út végében megállt az idő, a portál pont olyan omladozó, mint 4 éve, a kisteremben még megvan az unikális ODF (?) lapokból készült burkolat. Az étlap is ugyanaz, talán az árak se változtak. A fali táblán az étlapot állandóan kiegészítő finomságok a szalontüdőtől a vadas marhán át az aranygaluskáig.


Kis adagot sajnos csak pár ételből adnak, közülük a mátrai borzaska (1190 Ft) a legszimpatikusabb. Ezt egyes vendégek, vagy a háziak a Rétisas ikonikus ételének gondolják, de most se bűvöl el. A hús papírvékony és szárazkás, a krumplis bunda vastag és égett bukéjú - nem is értem, hogy ehhez még sült krumplit ajánl köretként szomszédainknak a kedves pincérhölgy. Inkább vitaminsalátát (790 Ft) eszem hozzá, ami fejessaláta "csészében" elhelyezett kisvödörnyi friss uborka-paradicsom-alma-konzervkukorica mixtúrát jelent. A maga naturális voltában is élvezhető, ha fitness-wellness típusú arc vagy nő lennék, önmagában megfelelne ebédre.
Mackóúr a házi májgombóccal bélelt kiváló húsleves (590 Ft) után a tábla állandó lakóját, a szalontüdőt zsemlegombóccal (2190 Ft) kóstolja meg. Mit kóstolja, habzsolja: az irdatlan adag tüdő elébb eltűnik a tányérjáról, mint ahogy a fél adag borzaska feléig eljutok. Az elkészítésben nem találtatott hiba, az ízek és az állagok is kedvére valók voltak.
Desszertre nem futja a tehetségünkből és elhatározom, hogy borzaskát ezentúl inkább a Barackosban rendelek, ott jobban csinálják.

A fenti volt az újraismerkedés első fázisa a vendéglővel, majd több látogatás következett, de már a szüleim társaságában. Édesapám nagyon megszerette az itt produkált ízvilágot, ez engem kicsit frusztrál, mivel nem szeretek gyakran egy helyre járni, ő meg igen, nagyon...
Viszont a Rétisasban - a műfajon belül - kétségtelenül jól és - bármilyen mércével - ízletesen főznek. Egyetlen bajom van a választékkal, a kis adagok hiánya. Ráadásul a főételek jókora húsaihoz a hardcore magyaros vendéglők tradícióihoz illeszkedve aránytalanul sok köretet adnak. No mindegy, amit lehet, megeszünk, és lehetőség szerint két főételhez kérünk egy köretet. :)


A húsos levesek kiválóak és az adag főételnek is beillik. Néhány csúcsgasztronómikus produktumot leszámítva nem nagyon ettem étteremben élvezetesebb gulyást (tál: 1090 Ft, csésze: 690 Ft): a puha húshoz (lábszár) édesanyám erősen zöldséges verziójával ellentétben csak jó állagú krumpli és galuska társul. A babgulyás (1090 Ft) is egytálétel jellegű, sűrűségével szinte sóletre hajaz. A csészés kiszerelésű gombaleves (590 Ft) paprikás-házias, a francia hagymaleves (590 Ft) pedig nem az olcsó vendéglőkben megszokott tejszíndús csumi - pozitívan meglepődöm a puha, de nem szétfőtt hagymákon.


A főételek mellé elégséges salátát is pakolnak, a köreteket pedig külön árazzák. A bakonyi sertés galuskával (1690 + 490 = 2180 Ft) szerintem leginkább szűzérméből készíthető el élvezetesen. Rétisasék nem foglalkoznak ilyen úri huncutságokkal, tehát a borda cipőtalpra sült, viszont a friss érzetű gombás mártás és a feszes, nem ragacsos nokedli élvezhetővé varázsolja az ételt. A csirkemell betyár módra (1690 Ft) betyárosan megtréfált, ugyanis az étlap alapján kolbászos-hagymás-gombás ragut képzeltem el, helyette a cuccot betöltötték a csirkemellbe és kirántották. Nosztalgiát élesztett a hátszín Budapest módra (2390 Ft), ízeiben emlékeztetett gyerekkorom balatonszárszói Véndiójának egyik kedvencére. A hozzá kért egy adag steak burgonya (490 Ft) bőséges köretet biztosított az elébb említett csirkemellhez is, sőt, még maradt is belőle...
A honi vendéglőkből eléggé kivesztek a májak, nem is értem, a resztelt máj (1390 Ft) például iszonyú finom tud lenni és rapid módon elkészíthető. Édesanyám nagyon elégedett volt vele, a petrezselymes burgonyát (490 Ft) természetesen nem bírta maradéktalanul benyomni.
Kóstoltam még ízes, de túl rövid szaftú zúzapörköltet (1390 Ft) és Sztroganoff hátszínt (2390 Ft). Ez utóbbit Kamilla (wokban) remekül csinálja... az Új-Budavárhoz hasonlóan a Rétisas se fenyegeti az elsőségét.


A csúcséttermeket leszámítva a desszertkínálat mindig neuralgikus pont. A lokális választékból az aranygaluska (590 Ft) lenne a legszimpatikusabb, de sajnos csak laktató, nem jó: az 5 gömböc kívül nem roppan, belül pedig kissé fojtós, az öntet poralapú és hellyel-közzel csomós.
Élvezeti értékben felülmúlja a somlói galuska (590 Ft), bár ennyire leegyszerűsített kivitelben helyesebb lenne máshogy nevezni: piskóta vaníliakrémmel, csokiöntettel és tejszínhabbal. Viszont az állaga szaftos, ami benne van, az élvezhető - ugye, nem kell emlegetnem a műhabokat és a porból gyártott, netán boltból származó piskótákat, ellenpontnak?


Még jobban járunk a Gundel-palacsintával (690 Ft): a töltelék valódi, krémes és nem túl édes, az öntet is bőven meghaladja a honi átlagot.
A desszertkínálat csúcsa nekem a túrógombóc (690 Ft): ilyen minőséget (intenzíven túrós, könnyű gombócok, jó arányérzékkel adagolt rendes tejföl és optimális mennyiségű cukor) csak sokkal drágább helyeken lelhetünk.


A Rétisasban 2500-3000 forintért megtölthetjük a bendőnket jól elkészített hagyományos ételekkel. Van, akinek ez kevés, pedig nem az.

Konyha: 5 (átlagnál jobb)
Árszint: 2,5 (alsó középkategória)
Ár-érték arány: 2 (minőséggel arányos árak)
1118 Budapest, Rimaszombati út 7.
(látogatás időpontja: 2014. V. 12, VI. 4, VI. 16, VI. 17, VI. 18, VI. 27, VII. 6)

11 megjegyzés:

  1. Nem szól a Sas, nem szól a Tüdő, -hát majd én... a régi szép emlékek okán!
    Megér a Rétisas egy litániát? Nem! De azért mondom!
    Megkövült öreg létesítményről van szó, aki túlteszi magát a környezeten, biztos gasztro-örömökre számíthat, -persze, ha ez az irányzat bejön neki.
    A húsleves leve emlékezetesen jól sikerült, neves konyhák is nevükre vennék! A belecsempészett mirelit zöldségázalék tévedés, a májgombóc ízre kiváló volt, állaga már nem annyira. Szívesen átadom az osztrák sógorok májgombóc receptjét -már, ha belefér a költségvetésükbe! A Szalontüdő is jól sikerült, de amit mindenképpen meg kell említeni: ilyen zsemlegombóc nem terem akárhol! A kedvéért bármikor kész vagyok felkerekedni! Nem csoda, hogy rekord sebességgel tűnt el a hatalmas adag!
    A végső ítélet: nehogy változzon a Sas: ennyi év alatt nem hatott rá segítő kritika, javulni nem fog, de rontani bőven van miből!
    Mackóúr

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehezen hathatna rájuk a segítő kritika, mivel elzárkóznak a netes világtól - még mailcímet se találtam, nemhogy honlapot (van egy régen kihalt faszbukoldaluk).

      Törlés
  2. Nekem ez így elég meggyőző, eddig még nem tettem, de így kipróbálom. Az ár-érték arány pontokat nem mindig értem, talán a skálát kellene jobban kiszélesíteni, de így túl kicsinek tűnik -nekem- a szórás. Ha jól értem, ez egy tisztességes, becsületes hely, különösebb extrák nélkül, korrekt ételekkel, ami a mai magyar mezőnyben ritkaságszámba megy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elég sokat agyaltam a pontozáson, hát, így sikerült. Az ambícióimnak egyelőre megfelel. :)
      Hozzáteszem, a magyar vendéglők 99%-a a 4-6 pontos sávba esik, és akkor is nehezen tudnám őket kizárólag az étel minősége alapján jobban elkülöníteni egymástól, ha mondjuk 20 pontra növelném a maximumot. Kétségtelen viszont, hogy gyakrabban írhatnék sokkal jobb és sokkal drágább helyekről, de ilyenekbe ritkán járunk. Botrányosból meg egy időre elég volt az ominózus csárda...

      Törlés
    2. Ok, a te blogod és a te döntésed, csak észrevétel volt, ha már szívesen olvasom az általam nagyon korrektnek tartott leírásaid. Néhány tulajdonos véleménye persze nagyon eltérni látszik az enyémtől. :-)

      Törlés
    3. Köszönöm!
      Nagy baj lenne, ha mindig minden tulajdonos elégedett lenne az itt megjelenő dolgokkal...

      Törlés
    4. Nincs mit, ez a ténylege helyzet. A nagy elégedettség valóban minimum gyanús lenne, jobban tetszik ez nekem így, hogy egy étterembe belépve először körbe kell néznem, nem lóg-e a falon egy Hapciról készített rajz wanted felirattal. :-)

      Törlés
  3. Kilenc éve jártam ott, egy kiadós borkóstoló után két jóbarátommal. Ahogy nézem, semmi nem változott, sem a kínálat, sem a konyha szintje. No persze az árak igen, de az árszínvonal az nem. Annyi megjegyzésem lenne, hogy én ezt a szintet átlagosnak nevezném. Ez a magyar átlag. Ami ez alatt van, az rossz, ami felette, az meg jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Átlagnál jobbnak talán azt tekintem, ahová már szívesen visszatérek. Hogy ez budapesti vagy magyar szintre miként fordítható át, azt az ételek leírása alapján mindenki eldöntheti a saját mércéje szerint...
      Természetesen vacilláltam rajta, hogy fél-fél ponttal kevesebbet adjak a konyhai produkcióra és az árszintre is, de igyekszem simítani a pontokat a korábbi, hasonló szintű helyeknek (pl. Barackos Kisvendéglő) adottakhoz.

      Törlés
  4. Nosztalgia vitt a Rétisasba. Jelentem, kigyógyultam belőle! A hatalmas étlap kissé foghíjas volt, ennek ellenére rendeltem... Amíg vártam ebédemre, megjelent egy asszony a konyha felől, először egy lábtörlőt rázott ki az étterem közepén - ekkor még csak feszengtem. Aztán partvist fogott, elkezdte komótosan összetakarítani a koszt a padlóról. Amikor hozzám ért, nem vártam meg, hogy felszólítson, álljak már fel, magamtól felálltam, és eljöttem. Mindez déli fél egykor történt!
    Mackóúr

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazi szíves vendéglátás...
      Engem az Okay Italiában ért hasonló élmény sok éve, a wc-ből kiszerelt lefolyócsöveket pakolászták az asztalunk mellett a szerelők, ráadásul az étel is nagyon rossz volt.
      Én adok még lehetőséget Rétisaséknak, pár napja is voltunk (délután 4 körül), akkor rendben volt minden. Nyilván már kitakarítottak...

      Törlés