Gere Kopár 2003 - rövid beszámoló egy ismeretlen úrnak

A Kopár legendás évjáratának palackjához a lehető legkülönösebb körülmények között jutottam. Az Index boros topikjában adtam tanácsfélét valamilyen borral kapcsolatban egy alkalmi kommentelőnek, aki meglepetésemre hónapokkal később felhívott. Elmesélte, hogy több palackot tárol a 2003-as Kopárból és felajánlott egyet ajándékba a jónak bizonyult tanácsért. Annyit kért, hogy kóstoljam meg és számoljak be róla nyilvánosan, milyen állapotban van.
A Kopárt annak idején nem mérték olcsón, nem is vettem belőle soha. Némi rábeszélés után elfogadtam az ajánlatot. Újabb hónapok teltek el, elfeledkeztem a dologról, de a Kopárok tulajdonosa jelentkezett. Sajnos nem voltam Budapesten akkor, a palackot a szüleimnek adta át, elérhetőséget nem hagyott, így nem tudok róla semmit. Ezennel teljesítem az egyezség rám eső részét.


Ki vagyok én, hogy egyedül megigyak egy Kopárt... a palackot a nyaranta szokásos társasági borozásra vittem el. A leginkább fehérekből (erősebb tételek: Bott Riesling 2011, Csernyik Olaszrizling 2012, Losonci Logika 2012, SAP Furmint 2011) álló borsor csúcspontjának szántuk, de nem az lett belőle.
Szegény Kopár bőven iható volt, de nem volt jobb állapotban, mint mi a borozás végén. Beleszagolva hordóban éreztem magam, a sötét folyadék pedig a szadai terasz félhomályában átlátszatlannak tűnt. A 2 évvel korábban bontott és 3 évvel fiatalabb, nagy örömet okozó Kopár (vagy akkor már Kopar?) tiszta rubintos reflexeinek, rétegzettségének és élénkségének nyoma se volt benne. Ez a Kopár szinte rághatóan sűrű tanninokkal (és lerakódásokkal?) fárasztó poros feketeribizli-masszaként került a poharunkba, kétségtelenül élt még, de egykori nagysága letűnt. Talán ennyi volt benne, talán a tárolási körülmények mégse voltak ideálisak. Másnap Muskotály küvé visszakóstolta, a helyzet nem változott érdemben.
Tehát küldetésemet teljesítendő, a következőt üzenem ismeretlen jótevőnknek: a még meglévő palackokat mihamarébb igya meg, vagy esetleg próbálja meg elpasszolni...

3 megjegyzés:

  1. Apámnak volt két 2003-as Kopárja a pincéjében (azonosan, egymás mellett tárolva), karácsony körül ittuk meg őket. Az egyik teljesen zavaros, üledékes volt és nagyon élvezet sem maradt benne, a másik viszont még bőven tartotta magát. Sűrű és sötét volt már ez is, érezhetően nem fiatal, de megmaradt az izgalma és a szép felépítése, összességében élmény volt. Ugyanakkor sok már nincs benne, tehát egyetértek, akinek még van, igya meg, ha még nem romlott el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy két egymás mellett tárolt palack ennyire különbözően viselkedett. Az enyém a rosszabbikhoz állt közelebb.
      Emlékszem, hogy a hátcímkén hosszú érlelési potenciálról szól a borász - valószínűleg nem ennyi időre gondolt...

      Törlés
    2. Lehet, hogy eltért a sorsuk mielőtt hozzá kerültek volna, de az is lehet, hogy a dugó vagy valami más okozta a nagy különbséget. Nekem is elég meglepő volt, ráadásul először a rosszabbikat nyitottuk ki, utána volt igazán meglepetés hogy a másik milyen jó formában van még. De a 10-11 év így is úgy is túlmutat a potenciálján, kicsivel előbb kellett volna meginni.

      Törlés