Kígyósi Csárda - a hosszan üldögélő vendég esete

Sokféle módja van annak, hogy az ember betérjen egy vendéglátóhelyre. Például Szabadszállás felől Dunaföldvár irányába autózik, de igazából nincs nagy kedve a tervezett horgászathoz, hiszen baromi meleg van és a vízállás se kedvező. Egy pici impulzus kell csak a terv feladásához... erősen felhősödik... hősünk megpillantja az út és a nagy csatorna mellett a Kígyósi Csárda gusztusos épületét... és - legyőzve a tágas kamionparkoló placc iránti ellenszenvét - beül...


Nem készültem hosszas időtöltésre, somlóit és cappuccinót kértem a karcsú-csinos-barátságos pincérlányok egyikétől. Átnéztem a csárdához képest viszonylag rövid étlapot és megtudtam, hogy a ház séfje Varga Károly, az MNGSZ egyik éke, akinek képességeit talán még az ellenoldal is elismeri.


Megérkezett a somlói (800 Ft) és rögtön kiderült, hogy a sokszoros világbajnok szakács nem végez rossz munkát: ritkán látok somlóit, amiben az eredeti recept szinte minden eleme fellelhető. Diókrém nem volt benne, de ezt pótolta a diós piskóta és a mandulaforgácsok; a csokiöntet kiemelkedett a honi átlagos vagy éppen rémséges készítmények közül. A tejszínhabot finom, bár valószínűleg gyári vaníliafagylaltra telepítették, ami jó ötlet a hőségben. Ha nagyon kekec lennék, esetleg a banánon és a gyümölcsraguban található ananászdarabkákon lehetne fogást találni; egy alföldi csárdában nyárvíz idején lehetne ezeknél autentikusabb gyümölcsökkel is díszíteni a desszertet.


A borultság fokozódott, végleg letettem a horgászatról és olvasni kezdtem Michael Robotham remek krimijét. Közben persze nézelődtem, sikerült felismernem az étlap belső borítóján látott urat, Hodován László csárdagazdát. Kisvártatva világossá vált, hogy kenyeret nem készítenek a konyhán: megérkezett a solti Gaál Pékség furgonja. A szomszéd asztalra érkező, először kétszemélyesnek gondolt adagokból átláttam, hogy itt is féladagban célszerű főételt rendelnem, ha sor kerül rá.


A bejárathoz tábla került a napi ajánlattal. Az árfekvésből ítélve ez helyettesíti az ebédmenüt, tán csábító lehet a kamionosoknak is (az állandóan féláron kínált pacalpörkölt mellett), de aznap nem vonzott sok fogyasztót. Lassan megszomjaztam, az ajánlatban szereplő hideg tejszínes almaleves (500 Ft) pont alkalmasnak tűnt szomjúságom csillapítására. Jól is esett, igazi házias ízekkel, a beígért csészényihez képest nagyvonalú mennyiségben. Édesanyám is ilyet csinálna, ha nem elsősorban a csonthéjasokat (meggy, cseresznye, szilva, barackok) erőltetné télen-nyáron.


Késő délután, egy hatalmas zápor után végre megéheztem. A sajátosan felépített ételsor végére a Kígyós-tavinak nevezett pontyhalászlevet választottam, kis adagban (1120 Ft), tészta nélkül. Kiderült, hogy Gaálék nem érdemtelenek a beszállítói posztra, ennél számottevően jobb kenyeret a fővárosban csak sznobtanyákon a legmagasabb igények kielégítésére szakosodott kenyérlelőhelyeken lehet kapni, meg persze csúcséttermekben, de halászléhez a mezei fehér a legjobb. A halászlé jól sikerült, a filézett, jó ízű halat valószínűleg frissen főzik bele a mérsékelt sűrűségű, visszafogottan csípős, a számomra optimálisnál hajszállal sósabb lébe.
Kora este volt, mikor távoztam. Hazafelé szalakótákkal találkoztam Fülöpháza határában, így aznap a hobbiornitológus fényes győzelmet aratott a félprofi (?) horgász fölött.
Másnapra kiolvastam Robothamet, Kamillával és Katával visszatértünk vacsorázni. Meglepetésemre nagy tömeg fogadott, utóbb a honlapról rájöttem, a pénteki napnak (torkos péntek) köszönhetően. Az előző napi otthonos stílusú kiszolgálást céltudatosabb-sietősebb váltotta, leszámítva a csárdagazdát, aki kedves gesztusként elkérte Kamillától és a szemetesbe továbbította a kilapított sörösdobozt.


Kiderült, hogy Kata a kígyósinál valamivel sűrűbb levű halászlevet szeret igazán, egyszer majd meghívom a Harcsa Csárdába, bár én meg azt tartom túlzásnak. A csészényi alföldi gulyás (600 Ft) hozta a helytől elvárható szintet, kellemesen csípős és gazdag volt; a húsok puhára főttek benne, míg a zöldségek nem estek szét. A harcsapaprikásról lemondtam, mivel - a harcsahalászléhez hasonlóan - afrikai harcsából készítik. Félreértés ne essék, tudom, hogy az afrikai harcsa nem pangasius, és azt is látom, hogy egyre terjed ez a szomorú gyakorlat, de azért illene jelezni az étlapon. Így kis adag vörösboros szürkemarhapörköltet (1470 Ft) kértem pásztortarhonyával, mert mindenképp valami csárdai klasszikust szerettem volna kóstolni. Jó választás volt, ennél az ízes, gazdag szaftú, puha húsokat tartalmazó csodánál jobbat még nem ettem a műfajban, hasonlót is csak párat.


Kamilla beérte vacsorára a kis adag túrós csuszával (910 Ft). A mennyiség bőven elégségesnek bizonyult (bár pörc lehetett volna rajta több), a minőség nem teljesen: köretként elmegy így a csusza, önálló ételként viszont picit lepiríthatnák.
A kurjantói gavallér palacsinta (rumos diókrém, eperfagylalt, gyümölcsragu, csokiöntet, tejszínhab, 900 Ft) újfent bizonyította, hogy a palacsinta is lehet ínyenc desszert alapja, legfeljebb az szomorított el, hogy az előző napi, valódi(nak tűnő) tejszínhab helyett jelentős arányú növényi komponenst tartalmazó, meleg kenőcs jelent meg a tányéron.
Mit is mondjak? A Kígyósi Csárda jó hely és pesti szemmel olcsó is. Háromfogásos sort kívánó vendégeknek a főételből nem érdemes standard porciót rendelni, az ugyanis önmagában jóllakat. Van olyan kedves ismerősöm, aki szerint a nagy adag baj, szerintem nem, feltéve, hogy mindenből lehet kérni kevesebbet is. Éljenek a nagy étvágyú vendégek (is)!

Konyha: 6 ()
Árszint: 2.5 (alsó középkategória)
Ár/érték: 2.4 (simán lehetne drágább is)
www.kigyosicsarda.hu
(látogatás időpontja: 2012. VI. 28, VI. 29)

[Ez az írás a Hejszakácsok portálon jelent meg először.]

5 megjegyzés:

  1. Lassan megírhatnád a Magyarország Csárdái című kiadványt, annyira kiterjedt tapasztalatokkal rendelkezel a témában. :) Egyébként az egész kaland hangulata megfáradt vándor kiadós kikapcsolódását idézi, zseniál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Ez az iromány nekem is kedves, de szomorúságomra a Hejszakácsokon nem váltott ki osztatlan lelkesedést, több vélemény szerint kb. egy lefizetett seggfej vagyok. :)

      Törlés
  2. Azért szeretem ezt az oldalt, mert alig van olyan beszámoló, melynek tartalma eltérne az én tapasztalataimtól. Mégis némi fenntartással kezdtem olvasni a bejegyzést, mert azt hittem, azért üldögélt hosszan a vendég, mert lassú volt a kiszolgálás, miközben nekem ezzel ellentétes a tapasztalatom.

    Aztán kiderült, hogy a Kígyósi csárdában Hapciék nagyjából ugyanazt tapasztalták, mint én. Két ízben voltam itt az elmúlt pár évben, kipróbáltunk összesen vagy 10 ételt, s az az igazság, hogy csárdaszinten kifejezetten jónak mondhatóak a tapasztalataink.

    Ami kiemelkedett az egyébként is korrekt szintű ételek közül az a halászlé, melyet a legjobbak egyikének tartok. Kellően intenzív ízű volt, selymes, a hal friss és tökéletes állagú (kb. 6 perc főzés szvsz), gyönyörű színű. Soha rosszabbat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez egy jó csárda. Nem is értettem a cikk alatti gyomrozást amott.
      Persze, lehetne még fejlődniük (szezonalitás, házi tarhonya, kenyérsütés, stb.).

      Törlés
  3. sajnálatos módon a hazafelé vezető úton egy elég hajnali órában jártunk eme csárda mellett az idén, így a betérésről szó sem lehetett. Ahogy más, előre eltervezett helyre (Kecskeméti Csárda) sem néztünk be, pedig ott volt a közelünkben. Ellenben volt ahova eljutottunk és az is nagyon tetszett. Miskolcon a City Hotel és Étteremben jártunk, aludtunk. Nekünk nagyon elnyerte a tetszésünket mindkettő. A többi meglátogatása marad a jövő évre. Addig is élvezettel olvasom a beszámolókat, mert nagy szakrételemről tanúskodik! Köszönet érte! :-))

    VálaszTörlés