Gundel - ujjé, a Ligetben...

A Kalla-korszak után inkább rossz híreket lehetett hallani a Gundelről, egykori legendája megfakult, a honi gasztroforradalmat vezérelni igyekvő csapat céltáblájává vált. Pár zaklatott év után 2010-ben Merczi Gábor lett a konyhafőnök, egyes források szerint a Gundel újra felfelé ívelő periódusát éli. Azonban a honi bloggerek és más véleményformálók mintha kerülnék a Gundelt, így elfogulatlannak tűnő, alapos kritikát nem olvastam róla. Egyre jobban érdekelt, hogy milyen lehet a konyha. Az étlapon szereplő árak elgondolkodtatóak, ezért a vasárnapi büféebédet próbáltuk ki, nem sokkal a Trófea feltehetőleg legjobb egységének meglátogatása után.


A büféebéd ára 6400 Ft, ehhez jön még 12% szervizdíj. Az összegben foglaltatik a honlap szerint egy pohár pezsgő és narancslé (később kiderült, kávé is), bor viszont nem.
Érkezésünk után a pezsgőt (Törley Gála) hamarosan hozták, narancslével nem találkoztunk. Találkoztunk viszont jókora tömeggel, megértettem, két hete miért nem kaptam asztalt aznap délelőtti telefonomra. A tömegben gyakoribb volt az angol és német szó, mint a magyar.
A Gundelt először láttam belülről, mit is mondjak? Szép. Az asztalokon friss orchidea és ezüstnek tűnő evőeszközök vártak; szétszéledtünk a választék megszemlélése céljából. Természetesen arra voltam leginkább kíváncsi, a büféebéd meghaladja-e a Trófea-szintet, s ha igen, mennyivel.


Az első blikkre nyilvánvaló volt, húsból itt kínálnak drágábbakat is, kacsa, hátszín és bélszín egyaránt akadt. A hideg előételek csábítóbbnak tűntek, mint a Trófeában, így összeszedtem egy tányérnyi vegyes ízelítőt. A házi pástétom nem túl izgalmas, a sonkatekercs felejthető volt, viszont a rakott fogas érdekes, a kolbász és szalámi minőségi, a bélszín kiváló. Az ezekhez választható kenyérfélékre szintén nem lehet panasz, bár csak néhány apró bucit vételeztünk.


Jöttek a levesek és az első pici csalódás. A karfiolkrémleves ugyanis inkább hasonlított a városban elterjedt "tejszínlevesekre", mint a csúcséttermek kifinomultan koncentrált krémleveseire. Ráadásul túl sós is volt, bár ebben (n/s)em vagyok mérvadó, extrém kevés sót fogyasztok. A halászlé nem volt rossz, de azért beltartalomban elmaradt az etalontól, és ez is sósabb volt az optimálisnál (nem csak szerintem).


Más leves nem lévén a főételeket kínáló asztalhoz járultunk. Itt is volt gombás szarvasragu, kínálkozott az összehasonlítás a Trófeával. A Gundel raguja jónak bizonyult, de a Trófeáé egyértelműen ízesebb-koncentráltabb volt. A köretről nem is szólva: a krumplipüré mellett kóstolt, a melegítőedényben egymásra halmozva kínált kroketteket nehezen tudtam volna megkülönböztetni egyes gyári produktumoktól; punnyadtak voltak szegények. Gyorsan át is tértem a kiválóan elkészített zöldségekre, az elképesztően finom, puha kemencés bélszínhez és a kissé kevésbé élvezetes fűszerkérges hátszínhez már cukkinit és répát fogyasztottam. Nem kóstoltunk meg minden főételt, a szimpatikusnak látszó kacsacomb például kimaradt, de Kamilla két gyengébb tételbe is beleszaladt. A lazacos húsgolyók és a melléjük pakolt szikkadt paradicsomos penne nem öregbítették a Gundel hírnevét; és a töltött pulykarolád se tűnt olyan ételnek, amit egy ilyen presztízses helyen szívesen lát az ember. Szívesen láttam volna viszont az á la carte étlapon csillagászati áron szereplő paprikás csirkét és Gundel bélszíntokányt, ezek a büféasztalos szervizt is jól viselnék...


Minden jó, ha a vége jó? Mert a vége nagyon jó volt. Ilyen remek almás rétest talán még nem ettem, a fahéjöntet megfelelt a legkényesebb igényeknek is. Aztán két klasszikus következett. A somlóit pinduri pohárkában tálalják, nehézkes kikanalazni belőle, de ezen kívül más probléma nincs vele. A Gundel palacsinta példaszerű, érdemes volt várni rá (éppen kifogyott, de sütöttek újat). Az egyéb apró tortácskák is többségében jók voltak, cukrászati téren a Gundel egyértelműen veri a Trófeát.
Minden téren talán nem verte, bár alapvetően jól éreztük magunkat és vissza fogunk térni még. A kiszolgálás kifogástalan volt, kellő sebességgel tűntek el a kiürített tányérok, a pincérek figyelmesek. Egy hajszállal azért figyelhetnének jobban, ugyanis a 7 decis Szentkirályi ásványvízből (1650 Ft) kettőt számoltak fel az elfogyasztott egy helyett...

www.gundel.hu
(látogatás időpontja: 2011. XII. 4)

5 megjegyzés:

  1. Hát mondjuk a Knorr reklámok és Update cuccok gyártása épp nem annyira segítik a felívelést, szóval ne csodálkozz, ha sokan kétkedve nézik. :)
    Persze egy büféebéd nyilván nem mutatja meg egy konyha valódi teljesítményét, de hát ez is az ő nevük alatt fut. Mondjuk a cukrászuk tényleg jó, nem csodálkozom, hogy ízlett a desszert.
    Egy ismerősöm (nem gasztrós) volt egy-két hónapja ott rendezvényen - mondjuk az sem á la carte carte volt, de eléggé presztízs-rendezvény hozzá illő menüvel - és azt mondta, konkrétan ehetetlen volt, kb. 5 óra hosszat elhúzva, a legjobban az egyik főétellel jártak, amit azalatt hoztak ki, míg ők kint voltak dohányozni, és le is szedtek, mielőtt visszaértek volna. De az asztaltársak szerint így volt a legjobb. :)

    VálaszTörlés
  2. Ehran: tudod, nem várok csodákat, így aztán nem baj, ha a csoda elmarad. A büféebéd a Gundelben kb. egy paprikás csirke árába kerül.
    Lehet, hogy sértő a Gundelre nézve az összehasonlítás egy Trófeával, de csak annyit vártam, hogy a büféebéd jobb legyen, mint ott. Ez nagyjából megtörtént. A legjobb büféebédeinktől (sok éve az Artisban és a Le Bourbonban) viszont sajnos elmaradt.

    VálaszTörlés
  3. Pillanat lenne a beállítás és mobilon is gondtalan az olvasás. Mit kell fizetnem azért hogy megtedd? Asszem kértem már, ja, várj! Igen qrvára

    Addig pedig megy a lényegtelenhez.

    VálaszTörlés
  4. Cheflaszlo: megcsináltam (remélhetőleg).

    VálaszTörlés
  5. független írás jó, de egy buffet, az étlapba kellene belekostolni (tartva a poroktól)

    VálaszTörlés