Abszint - a hétköz(vasár)napokban

Két borvacsora (Heimann, 2009 és Szepsy, 2010) alapján az Andrássy úti Abszintot a budapesti elitbe soroltam. Vasárnap sok jó hely zárva van, ez viszont üzemel. Július utolsó - bánatosan hűvös - (vasár)napján eljött az idő, hogy kipróbáljuk a konyhát "köznapi" állapotában is.
Az étkezést indító első benyomások mindig nagyon fontosak. A pincérlányunk nagyon kedves és csinos és szőke, viszont sajna, igen sötét van, alig lehet látni az étterem kellemes pasztell árnyalatokkal 2 éve megújított belterét. Mi több, alig lehet kibetűzni a fekvő A4-es lapra nyomtatott kétoszlopos étlapot. Nem vagyok ellene az ilyen spártai kivitelű étlapnak, ha sűrűn váltogatják a kínálatot, viszont picit olvashatóbb megvalósítás nem ártana. Kevés ételt (3 leves, 8 főétel, 3 desszert) tartalmaz a kínálat, a napi ajánlatok csak látszólag jelentenek többletet, mivel sajátos módon (á la La Maréda) az étlapról emelték ki őket.


Az üdvözletként érkező házikenyér és vaj jobb helyeken ma már elvárható, kapunk itt is. Nem tudom, a friss kenyér és a kenhető állagú vaj is elvárható lenne-e, de hajlok rá, hogy igen. Talán még vasárnap is...
Érdekes alakú csuprocskában érkeznek a levesek. A hideg gyömbéres sárgadinnyeleves (790 Ft) nagyon ízlik: a gyömbér leheletnyit csíp, egyébként mintha folyékony dinnyét kanalaznék. A nyári vargányalevest zöldfűszeres tejföllel (890 Ft) is krémlevesnek sejtettük, de nem az, inkább egy húsmentes ragulevesre emlékeztet. Tetszik asztaltársaimnak, bár szerintük a beígért vargánya rókagomba formájában reinkarnálódott a tányérkában.
A borvacsorákon mindig minden húst tökéletesen sütöttek meg, így igen magasak az elvárásaink. A barbarie kacsamell újhagymás burgonyapürével és citromfüves barackkal (2790 Ft) picit veri a lécet, otthon a szerény eszközparkkal (serpenyő) általában ennél szaftosabbra sütöm a kacsát. Kacsánál szerintem célszerűbb és szebb a szeletekben történő tálalás, ráadásul így a szakács is látja az eredményt, esetleg megfontolhatja a túlsütött, de azért ehető darab kicserélését. Ez itt ilyen, kissé szürkésbe hajlik a színe, de azért nagy baj nincs vele, mint kedvenc séfem mondaná. A krumplipüré nem folyós és nem is túl tömör, a hagyma kellemesen ízesíti. A barackok az esztétikai hatás mellett édes-savanykás kontrasztot hoznak a tányérra.
A sertésszűz mangalicasonkában sütve lecsós burgonyával (2590 Ft) pont azt hozza, amit a neve alapján vártunk, rendben van. A hátszín steak sültpaprika-salátával és mini burgonyával (2890 Ft) viszont a kéreg alatt megbúvó élénk rózsaszínje ellenére nehezen fogyaszthatónak bizonyul, vagyis rágós. Nem akarom elhinni, hogy nagyon, de aztán vágok belőle egy darabot és tényleg. Mellette a sült paprikát nem látom, inkább rukolát és némi szárzellert...


Az Abszint volt az egyik úttörője Budapesten a csokoládéláva (tévesen szuflénak/felfújtnak szokás nevezni) műfajának. Azóta sok helyen csinálják, már nem releváns élmény belőle egy jól sikerült példánnyal találkozni, mégis ezt (890 Ft) kérek, mivel nagyon szeretem. Most is jólesik, a mérete is jól eltalált (a gyűszűnyi példányokat nem lehet úgy megsütni, hogy számottevő arányú folyós rész maradjon benne), a csokoládé kellőképpen intenzív. Talán a kissé elcsépelt kísérő (vaníliafagylalt) helyett nem ártana valami mással adni, különösképp most, amikor az étlapon házi eperparfé szerepel mellette.
Elkortyoltunk fél liter Weninger Sopront (3000 Ft) és 1-1 pohár őszilevet meg ásványvizet. A számla így 15500 Ft. Nem én fizetek, de nincs best buy érzetem. Egyik étellel se volt rettentő nagy probléma, de olyan se volt köztük, ami valamiféle hűha érzést okozott volna. Az á la carte tételek napi eltérő megvalósításáról pedig - ilyen szűk étlap esetén - nem ártana informálni a vendégeket.
Korábban az egyik legjobb (és egyik legjobb ár/érték arányú) budapesti étteremnek gondoltam az Abszintot, ez már nincs így. Hozzá kell tenni, a jelen állapot még nem tragédia se a tulajdonos hölgyeknek, se nekem; ráadásul változhat is.

Konyha: 6.5 ()
Árszint: 3 (középkategória)
Ár/érték: 2.2 (minőséggel arányos árak)
www.abszint.hu

2 megjegyzés:

  1. Hasonlóan éreztem én is pár hónapja egy hétköznapi vacsora után: nem volt semmi baj se az étellel, se a kiszolgálással, de ugyanakkor olyan érzéssel távoztam, hogy ide se feltétlenül kell visszajönni mostanában. Kár, mert korábban nagyobb élmény volt, szerettem oda járni...

    VálaszTörlés
  2. Frankia: elég sűrűn változott mostanában a konyhai stáb, ez aligha tesz jót egy helynek.

    VálaszTörlés