Sütemények elvitelre: Gresham Kávéház

Ha süteményre vágyakozunk és Kamillának nincs kedve/ötlete sütni valamit, általában az Auguszt és a Szamos, néha a Hollósy cukrászdák édességeit szoktuk venni. Így ezek tortaválasztékával és általános minőségével eléggé tisztában vagyunk. Az utóbbi hónapokban néhány más - nem olcsó - sütilelőhelyet is kipróbáltunk, ezek közül az első a médiában több helyen dicsért cukrászattal rendelkező Gresham Kávéház volt.



Az első meglepetés a parkoláskor ért. Beálltam a Corsával közvetlenül a Gresham ajtaja elé, fényes kocsicsodák közé, de az ajtónálló nem hessegetett el, csupán megkért, hogy pár arasszal húzódjak közelebb az épület falához. Gyorsan kiszálltam, becsattogtam a gyönyörűen felújított épület étteremként is funkcionáló kávéházába és a desszertpult előtt alaposan tanulmányoztam a választékot. A kedves pultos hölggyel történt konzultáció után egy sajttortát és a kerek tonkababos süteményt választottam. Árak nem voltak kiírva, így fizetéskor jött a második meglepetés: a két - nem hatalmas - süteményért 4000 magyar forintot fizettem. A hely rangjához méltó gondos csomagolásba kerültek, majd kitántorogtam az autóhoz. Nem szoktam magamtól sajnálni a jó édességeket, de ez az árképzés jócskán meghaladta az előzetesen kb. Lukács-árszinthez igazított várakozásaimat.
Otthon nagy izgalommal kibontottam a műanyag dobozkát és megkóstoltuk a szerzeményeket. A szögletes sajttorta külseje eltért eddigi tapasztalásainktól. Felületét csinos fehércsokoládé lapocskák borították, tetején pedig pár szem gyümölcsöt helyezett el a gondos cukrász. A fehércsoki hozta, amit vártam, vagyis túl édes volt. Ennél nagyobb volt a gond a beltartalommal, ugyanis a süti "testének" nagyjából fele egyszerű tejszínhabnak bizonyult. Ezt a tényt hosszan mérlegeltem magamban és közben Tornóczky Anitára gondoltam: ezt így most akkor hogy? Végül arra jutottam, hogy ez bizony gáz. A sütemény belsejének alsó részét alkotó sajtos töltelék finom volt, de nem különleges, viszont roppant kevés.
A tonkabab újabban egyre népszerűbb a csúcsgasztronómia rajongóinak (ínyencek és/vagy sznobok, hmmm) körében. Első kísérletemkor (Mihályi Desszertszalon, Vác) nem aléltam el tőle és az újabb próbálkozásom se járt sikerrel. Ez a füstös-barrikos ízvilág nekem nem tetszik, a tömény pasztás, nehézkes állagot se kedvelem. Ráadásul a sütemény picikét másodlagos frissességűnek tűnt, mint arra a "héjtól" néhol elváló massza is utalt.
Szumma-szummárom, bizakodom, vannak a Greshamben olyan sütemények is, amelyek beltartalomban a fentieknél jóval többet adnak kétezer forintos egységárukért. Egy darabig viszont nem keresgélek utánuk...

3 megjegyzés:

  1. Ízlések és pofonok...:)
    http://fakanal.freeblog.hu/search/Gresham/

    VálaszTörlés
  2. Fakanál: megnéztem. :)
    A tonkababos csokitorta esetében lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de a sajttortádnak nem tejszínhab volt a fele? Egy kábé 6x6x6 centis, 2000 forintos süteményben nekem ne adjanak egy púpos evőkanál - valamivel bekötött - tejszínhabot.

    VálaszTörlés